Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Edőcs Judit: Középkori párták a jáki templom mellől

EDŐCSJ.: Középkori párták ajaki templom mellől A Magyar Szókincstár szerint (Kiss 1998: 692): PÁRTA: koszorú, fejdísz, fejék, diadém A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint (JUHÁSZ et al. 1978: 1089): PÁRTA: fn 1. Régi magyar viseletként: hajadon lányok korona,- vagy félhold alakú fejéke. /Kif.ekben:/leányság, szüzesség.~'ban marad: nem megy férjhez. 2. Növ Virág szirmainak összessége 3 .Ép pártázat Ha a szó pontos meghatározására vagyunk kíváncsiak, a Britannica Hungarica lexikon így ír róla (SZÉKELY 1998: 491): PÁRTA ünnepnapokon, más néven szűzpárta, a lányok fejdísze, a szüzesség jelképe. Ünnepnapokon, vagy különleges alkalmakkor viselték és a leányság jelképeként értékelték; ez a „pártában marad", vagyis nem ment férjhez szólásban is kifejezésre jut. Aki leányságát elveszíti, annak a párta viselésére sincs többé joga. A párta a szüzeket megillető virágkoszorútól kezdve a legkülönfélébb változatokban egész Európában ismert. Magyarországon már a honfoglalás korában a női viselet tartozéka volt. A XV—XVII. században a nemesi viselet részét képező párták az európai diadém (ékköves szalagból vagy nemesfémből készült pánt) formai változatai szerint alakulnak és a paraszti fejdíszekre is hatással voltak. A XIX. század közepétől újabb fejdíszek — a homlokbársony, a pintli és a koszorú — léptek a párta helyébe, ugyanakkor bizonyos vidéken, például Kalotaszegen napjainkig viselik. A párta merevségét textíliával bevont és bélelt vasváz vagy kéregpapír adta. A drágakőutánzatokkal, ezüst- és aranycsipkével, ill. hímzéssel, valamint gyöngyökkel díszített párta a fej tetején sohasem fedte a hajat, a pántot a fej kerületéhez igazították és hátul húzták össze. Formai változatai és viselési módja szerint megkülönböztetett változatai a homlok fölött vízszintesen elhelyezett keskeny karika-, koszorú-, vagy abroncspárta, a leányok kontyát három oldalról keretező széles kontypárta, valamint a fejtetőre helyezett, középen magasodó előpárta. A legszebb pártákat Sárközben és Debrecenben, ill. Kalotaszegen és Torockón viselték. A sárközi tülök vagy tülkös pártát az 1810-es években felváltotta a művirágokkal, gyöngyökkel telerakott, három részből álló nagybársony, ill. nagypárta, az I. világháború után pedig a gyöngyösszalag. Debrecenben a gazdagabb lányok feje tetején abroncspárta ékeskedett, amelynek díszeit gyöngyökből, arany- és ezüstszálas sodratokból alakították ki. Kalotaszegen a pántlikával és selyembojttal díszített gyöngyös pártát a konfirmált lány az esküvőjéig viselhette. Ha egyszer felvette, minden ünnepnap fel kellett tennie. A torockói párta három oldalról szalagokkal körülaggatott, aranycsipkével borított fekete bársonykorona. A JAKI TEMPLOM MELLETT TALÁLT PÁRTÁKRÓL Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1997-ben Valter Ilona régész munkatársát és P. Hajmási Erikát, Savaria Múzeum régészét bízta meg ajaki templom feltárását teljessé tevő régészeti kutatásokkal. A régésznők a szombathelyi Savaria Múzeummal megkötött egyezmény szerint szükség esetén a Vas megyei restaurátorok segítségéért folyamodhattak. A templom körüli ásatások során feltárt hatalmas temetőben, amelyet a X—XVIII. század végéig használtak, a többségében kegytárgyakon, viseleti maradványokon kívül filigrán megmunkálású párták kerültek elő, melyek kiemelését és helyi konzerválását végeztem el. A hét ásatási szezonban feltárt 931 sírból nyolc sírban találtunk ép, restaurálható pártát, húsz párta volt nagyobb részleteiben rekonstruálható és legalább 40 sír (itt elsősorban bolygatott sírokról van szó) tartalmazott pártatöredéket. Kollégáim, Ferencz Eszter és Kiss E. Csaba a leletmentésekben gyakran voltak segítségemre. Valter Ilonától 1997-ben kaptam megbízást a párták restaurálására is. Segítségül és szakmai irányítónak Bakayné Perjés Juditot, a Budapesti Történeti Múzeum Restaurátor Osztályának vezetőjét kértem fel, aki már több ilyen jellegű munka elismert mestere az országban. 360