Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Néprajz - Munka Hirnök Katalin: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében
SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 28 SZOMBATHELY, 2004 pp. 343-350 SUMMÁSOK APÁTISTVÁNFALVÁN AZ ADATKÖZLŐK VISSZAEMLÉKEZÉSEI TÜKRÉBEN MUNDA HÍRNÖK KATALIN Institut za narodnostna vprasanja, Erjavceva 26, 1000 Ljubljana, Slovenia E-mail: katalin. hirnok @guest. arnes. si WANDERARBEITER AUS APÁTISTVÁN FALVA IM SPIEGEL DER ERINNERUNGEN VON ZEITZEUGEN Als 'Zusammenfassung kann man feststellen, class zwischen den zwei Weltkriegen eine beträchtliche 'Lahl der Landsassen aus Apátistvánfalva auf Saisonarbeit ging. Die Entlohnung — meistens in Produkten —für die geleistete Arbeit war eine wichtige Lebensquelle ihrer Familien. Das mehrmonatige saisonmäßige Arbeitsleben hinterließ liefe Spuren in der Erinnerung der Apátistvánfalva-er. Diese Erinnerungen der Zeitzeugen sind wichtige Quellen beim Studium der Saisonarbeit der raabländischen Slowenen. Wenn wir die Informationen von Urnen nicht niederschrieben, würden sie als Lebensform entschwundenen 'Zeiten ganz gewiß der Vergessenheit anheimfallen. A mezőgazdasági vándormunka nyomai a XVI. századra nyúlnak vissza (SÁRKÖZI 1965: 323). Az időszakos (eljáró) mezőgazdasági munkások (summások) elsősorban a nyári időszakban (fűkaszálás, aratás, cséplés) találtak munkát a nagybirtokokon, amikor a robot nem volt elegendő a munkák időben való elvégzéséhez. Galgóczy számos esetben tesz említést summásokról, köztük szlovénekről is. Tőle tudjuk, hogy Vasvármegyében a fűkaszálást és az aratást a megye nyugati részéből való mezőgazdasági munkások végezték. Ezek az emberek eljártak az ország déli vidékeire, valamint Somogy, Veszprém és Zala megyébe is (GALGÓCZY 1855: 208). Sárközi is azon területek közé sorolja Vasvármegyét, amelyekre jellemző a summásság. 1 Magyarország peremvidékeire — ide tarozik a Rába-vidék is —jellemző volt a földek gyenge minősége, illetve a terület túlnépesedése. A XIX. század utolsó évtizedeiben, különösen a robot eltörlését követően, számottevően megnőtt a lakosság száma, ezzel együtt növekedett az agrárnépesség elszegényedése. E réteg túlélését a munkavállalás jelentette (egyesek a városok ipari üzemeiben találtak munkát, egyesek kivándoroltak, mások mezőgazdasági bérmunkások — szezonmunkások — vagyis summások lettek 2 ). E folyamatok a Rába-vidékre is jellemzőek voltak, ezt támasztják alá a demográfiai adatok is. 1869-ben a vidék 9 településén 4174 ember élt. A századfordulóra e falvak lélekszáma 22%-kal nőtt (KozÁRMUKICS 1984: 36—37). A birtokszerkezet az örökösödési szokások miatt — a birtokból minden gyermek megkapta a részét — elaprózódott. Megnőtt a szegények száma, akik kénytelenek voltak szülőfalujuktól távol munkát keresni. Szép számmal voltak köztük olyanok is, akik külföldön vállaltak munkát. Vasvármegyét 1989 és 1913 között 25000 ember hagyta el, a legtöbben (6000 fő) a szentgotthárdi járás területéről vándoroltak el, melyhez a 9 Rába-vidéki szlovén település is tartozott. Az elvándorlás 1901-ben volt a legintenzívebb (KozÁR-MuKICS 2003: 111). Ebben az időszakban a szlovén Rába-vidéken csupán Szentgotthárd rendelkezett jelentősebb iparral. Ezért a Rába-vidéki szlovének számára a mezőgazdasági bérmunka (summásság) fontos megélhetési forrást jelentett. 1. Jelentős summáskibocsátó vidéknek a Kárpát-medence peremterületei számítottak, a Felvidék, a Bakony, a Vértes, a Bükk és a Mátraalja vidéke, valamint Zala és Vas megye határos területei, Észak-kelet Kárpátalja és Bihar megye hegyvidéki területei (SÁRKÖZI 1965: 324). 2. A summás fogalmáról részletesen lásd Sárközi (1965: 323). 343
