Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Tóth Gábor. A Járdányi Paulovics István Romkertből származó római kori gyermekcsontváz
TÓTH G.: A Járdányi Paulovics István Romkertből származó római kori gyermekcsontváz csontok elmozdulása ellenére az egyes testtájak elhelyezkedése meghatározható. A felső végtagok helyzete alapján a gyermek hanyatt feküdt. Ettől a helyzettől az alsó végtagok helyzete eltér, így a jobb alszár rendellenes elhelyezkedése biomechanikailag nem magyarázható. A tíbia és a fibula egymáshoz viszonyított elhelyezkedése alapján a csontok elmozdulása még akkor történt, amikor a két csont egymáshoz való szalagos rögzítettsége még nem tette lehetővé az alszár csontjainak egymástól való eltávolodását. Ezt az alsóvégtagi elmozdulást, a lágyrészek bomlása során, kisebb rágcsálók is előidézhették, hasonlóan a többi kisebb csont (csigolyatestek, bordák, stb.) elmozdulásához. A koponya lapos csontjai, makroszkóposán vizsgálva, egyrétegűé к (CziGÁNY 2002). Az állkapocsban megfigyelhető, még nem áttört fogak, megfelelnek a születéskörüli fejlettségnek (FKREMBACH et al. 1979). A felkarcsont és a sípcsont méretei a magzati 10. holdhónap (KOSA 1989) és a megszületett 6 hónapos kisgyermek közötti életkort (STLOUKAL és HANÁKOVA 1978) mutatják. A számított testhossz, Olivier 1960-as módszere (ÉkY 1992) és KOSA (1998) ajánlása alapján, 49,2-53,4 cm. Ez korunkban a 35-39. terhességi hét átlagos testhosszának felel meg (HKTÉNYI 1985). Nyilvánvalóan a szekuláris trend (ElBHN 1988) figyelembe vételével ez az érték a római korban a születéskori testhossznak felelhetett meg. Ezen eredmények alapján a gyermeket érett újszülöttnek kell tekintenünk. A gyermek nemi hovatartozásának eldöntéséhez a szükséges medencecsontokat (KOSA 1998) vizsgálni nem sikerült. Az érett újszülött halálának okára vonatkozó eltérést nem lehetett meghatározni. IRODALOM CziGÁNY J. (2002): Rendellenes méretű és alakú gyermekkoponyák paleopathológiája. — AKSCULART, 68 pp. ElBEN О. (1988): Szekuláris növekedésváltozások Magyarországon. (Secular Growth Changes in Hungary.) — Hiimanbiologia Budapeslinensis, Snpplementum, 6. 133 p. ERY К. (1992): Útmutató csontvázleletek vizsgálatához. Posztgraduális antropológus-humánbiológus képzés jegyzete. — ELTE Kézirat, Budapest. 49 pp. FKREMBACH, D., SCHWIDKTZKY, I. és STLOUKAL, M. (1979): Empfehlungen für die Alters- und Geschlechtsdiagnose am Skelett. — Homo, 30: 1-32. HETÉNYI E. (1985): Gyermekgyógyászati vademecum. — Budapest, pp. 204—226. KÓSA, F. (1989): Age Estimation from the Fetal Skeleton. — In: ISCAN, Y. (szerk.): Age Markers in the Human Skeleton. Charles C. Thomas Publication, Springfield, Illionis, pp. 21-54. KÓSA F. (1998): Magzati csontok vizsgálatának igazságügyi orvosi és történeti embertani szempontjai. (Some Forensic Medical and Historical Anthropological Aspects in Examination of Fetal Bones.) —Anthropológiai Közlemények, 39: 147-166. P. HAJMÁSI E. (2002): Szentléleky Tihamér 80 éves... (Szentléleky Tihamér ist 80 Jahre alt...). — Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (2000—2001), 25(3): 13—18. STLOUKAL, M. és HANÁKOVA, H. (1978): Die Länge der Längsknochen altslawischer Bevölkerungen unter besonderer Berücksichtigung von Wachstumsfragen. — Homo, 29: 53—69. SZENTLÉLEKY T. (1964a): Szombathely - Járdányi Paulovics István Romkert, Alkotmány u. 3. — Archaeológiai Értesítő, 19 63: 257. SZENTLÉLEKY T. (1964b): Szombathely-Járdányi Paulovics István Romkert, Alkotmány u. 3. —Régészeti Füzetek (1963), 1(17): 4Í. 336
