Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

TAKÄCS Z.B.: A magyarok türk megnevezése A szervezeti leírás esetében az előbbi megállapítással szemben a besenyők javára billen a mérleg. A 37. fejezetben a rövid történeti beszámoló után, annak 3 mondatával szemben 6 mondat áll, de inkább lényegesebb a számok misztikája helyett az információk tartalma, részletessége. Először a tartományok, törzsek katalógusszerű felsorolása következik, történeti visszatekintéssel az úzok támadása idején az egyes törzsek élén álló személyek megemlítésével. Ezután Konstantinos az öröklési rendet írja le, miszerint az egy-egy törzs élén álló fejedelem halála után nem fiai, hanem unokatestvérei következnek a hatalomban, de az adott nemzetségbe nem tartozó személy nem juthatott uralomra. Végül a tartományok kisebb, szabályos egységekre osztásáról értesülünk. Mind a tartományok, mind azok részei élén álló személyt a császár fejedelemnek mondja, annyi különbséggel, hogy a tartományi részek felett rangban kisebb fejedelem áll, szemben a tartományok rangban nagyobb fejedelmeivel. Biztosak lehetünk abban, hogy maguk a besenyők különböző elnevezéssel illették a két tisztséget, amit Konstantinos jelzők használatával adott vissza, ugyanis a rendszer ugyanaz volt, csak annak különböző szintjeit jelentette. A türkök (magyarok) esetében szintén megtaláljuk a törzsek felsorolását, azonban ennek egyetlen egy mondata után már részletes történeti beszámoló következik a bolgárok elleni, bizánci felkérésre indított hadjáratról, majd Simeon ellentámadásáról, a császári kombinációban a besenyőkkel szövetkezve. A szervezeti leíráshoz tartozik a nyolc törzs élén álló fejedelmek egymáshoz való viszonyáról szóló megállapítás, melynek lényege, hogy csak háborúban harcolnak közösen, amúgy a nyolc törzs „nem hunyászkodik meg a maga fejedelmei előtt". A fejedelmei kifejezés alatt Árpádot és az ő nemzetségéből származó fejedelmeket kell érteni, ill. ide tartozik a jila és a karcha is mint vezető tisztségek. A két, besenyők és türkök (magyarok) szervezeti felépítését bemutató rész között a különbségek tekintetében nem a mondatok mennyisége beszédes, hanem az információk jellege. A besenyők esetében pontos, adminisztratív bemutatást láthatunk, amihez hozzátehetjük, hogy a földrajzi leírásnál Konstantinos az egyes törzsek pontos helyének a meghatározását is feltüntette. A türkök (magyarok) szervezeti állapotáról annyit tudunk meg, hogy nyolc törzsük volt, de ezek elhelyezkedéséről nincsenek pontos ismereteink. A 13. fejezetben általános határleírást találunk, ahol a császár a türk (magyar) szállásterület egészével szomszédos országokat (Frankország nyugatról, Nagy Moravia délről) és a horvátokat sorolja fel, akik a „hegyek felé" határosak. A 30. fejezet szerint az avarok egykori szállásterületén, a Duna folyón túl a türkök (magyarok) laknak. Végül a 37. fejezetben olvasható, hogy Besenyőország négynapi útra van Turkíától. Azonban a munka egyetlen helyén sem találunk utalást arra, hogy az egyes törzsek hogyan helyezkednek el egymáshoz és más országokhoz, népekhez képest. Volt kísérlet arra, hogy meghatározzák a besenyők elhelyezkedéséből kiindulva az etelközi törzsek földrajzi elhelyezkedését (TÓTH 1995), azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni ennek bizonytalansági tényezőjét. Jellemző, hogy a császárnál Kürtgyarmat törzs szerepel, de a Kárpát-medencei helynévanyagban a két tag csak külön-külön található meg. A törzs története úgy kezdődött, hogy az egyik megszervezte a másikat, Ligeti Lajos szerint a Kürt a Gyarmatot (LIGETI 1963: 238), majd a Kárpát-medencében újra kettévált az egység. A magyar törzsek esetében pontos földrajzi meghatározást nem tudunk tenni Konstantinos erre vonatkozó adatainak hiányában. A bizánci császár munkájának összeállítása idején, a X. század közepén a birodalom északi határai felől a legnagyobb fenyegetést a besenyők jelentették, mint arról a már idézett mondatok tanúskodnak. A besenyőkkel kapcsolatos információk pontossága létérdeke volt az uralkodónak. Más oldalról nézve, elsősorban nem a történetük, a múltjuk volt az érdekes az ő esetükben, hanem a jelenük. Hol élnek, kiknek az irányítása alatt, mennyi időt vesz igénybe megközelítésük? Könnyen belátható, hogy fél évszázaddal korábban, ha egy hasonló munka jött volna létre, a magyarokkal kapcsolatban olyan ismereteket közölt volna, mint Konstantinos a besenyőkről. Nem lehetetlen, hogy egy ilyen forrás esetében nem rekonstruálni kellene az etelközi türk (magyar) törzsek elhelyezkedését, hanem csak felütni ezt a forrást és megnézni, mit is ír erről. A IX. század végén a magyarok ugyanolyan, sőt figyelembe véve a rendelkezésre álló adatokat a kalandozásokról, nagyobb szerepet játszottak a steppe történetében, mint a bese324