Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

TAKÁCS Z.B.: A magyarok türk megnevezése Leó császár (886—912) Taktika című munkájában, miért a türk név alatt szerepelnek a magyarok. Míg Leó feltételezhetően más népet is említ e név alatt, addig Konstantinos már kizárólagosan használja az elnevezést. A jelentésszűkülés tehát a X. században történt meg. Egy évszázaddal korábban a magyarokkal kapcsolatban a türk név még nem fordul elő, akkor ugyanis a bizánci forrásokban a kazárokat jelöli (RÓNA-TAS 1996: 212—217). Vajon megragadható-e olyan körülmény, amely alapján meg tudjuk magyarázni, hogy Konstantinos miért használta kizárólagosan a türk elnevezést? A kérdésben ma is meghatározó Németh Gyula véleménye, aki szerint a türk elnevezést a bizánci szerzők nem véletlenül használják. „... a türk név a magyarokra ... a türk—kazár—magyar kapcsolat révén szállt ...." Felvetésének alátámasztására Nikolaos Mystikost említi, aki egyik levelében (924/925) nyugati türk néven említi a magyarokat (NÉMETH 1991: 161-162). Róna-Tas András a magyarság török összetevőit vizsgáló tanulmányában szintén foglalkozott a magyarok türk megnevezésével. Véleménye szerint a magyarok politikai szervezete, azaz a törzsszövetség, török volt és ezért látták a források a magyarokat töröknek és adták nekik a türk nevet. Az elnevezés vagy a törzsszövetség egészére vagy csak egy részére vonatkozott. A türkök pedig, akikről „mint a magyarok szervezeti felépítését meghatározó nép" szó van, a kazárok. Róna-Tas András szerint is a kazár kapcsolatok adták a magyarok türk elnevezésének az alapját (RÓNA-TAS 1995a). Mielőtt a kérdésre a De administrando imperio 38., ún. magyar fejezetének az elemzése révén a magam válaszát megadom, röviden áttekintem azokat a forrásokat, amelyekben a magyarok türk név alatt szerepelnek. FORRÁSOK A latin nyelvű források közül csak Liutprand Antapodosis című munkájában találkozunk a magyarok türk elnevezésével. A fordulatokban gazdag életű szerző művében azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden rosszat elmond, amit lehet, kortársairól. Mindemellett a magyarokra vonatkozó híradásai megbízhatóak. Az Antapodosis keletkezésének idején, a X. század ötvenes és hatvanas éveinek a fordulóján, Európa minden szeglete megismerte már a magyar kalandozókat, de már azt is tudta, hogy 955-ben Augsburgnál vereséget szenvedtek Ottó német királytól. A kalandozó hadjáratok egyes epizódjait Liutprand is részletesen ecseteli, mintegy alátámasztva így a magyarokról adott általános jellemzését, amivel a velük kapcsolatos hírblokkot kezdte: „A magyarok népe, amelynek vadságát csaknem minden nemzet tapasztalta, abban az időben [ti. VI. Leo bizánci császár uralkodása idején - T.Z.B.] még mindnyájunk előtt ismeretlen volt" (МЕН: 224, Horváth János fordítása). A magyarok legtöbbször nevük latinos alakjában (ungari) szerepelnek, két alkalommal azonban türköknek (Turci) nevezi őket. 910-ben Gyermek Lajos nem ismerte fel Augsburgnál a magyarok hadi taktikáját, a színlelt megfutamodást, és végül súlyos vereséget szenvedett. Liutprand meglepő módon az addig használt elnevezést a türkre cseréli felé: „a türkök hátat fordítva, mintha megfutamodnának, serényen kilőtt nyilaikkal igen sokat leterítenek [ti. a németek közül]" (MEH: 225). 933-ban I. Henrik német király jelentős győzelmet vívott ki a magyarokkal szemben. Henrik a csata előtt lelkesítő beszédet tartott a katonáinak, ami Liutprand szerint így kezdődött: „Most a gonosz türköknek népe igyekszik az egyház minden népei ellen rontani — fájdalom - kardot". Majd hamarosan egy követ jelentette be a magyarok felsorakozását. Liutprand életének ismeretében nem meglepő a két névalak váltakozása, elsősorban a türk elnevezés felbukkanása (SZOVÁK 1996). A longopárd nemesi családból származó szerző már gyermekkorában hallhatott Bizáncról, ahová apját és nevelőapját küldte követségbe Hugó itáliai király, akinél maga is udvari szolgálatát kezdte. 949-ben személyesen járt a Boszporusz partján, ahol II. Berengár királyt képviselte. Itt értesült arról, hogy a magyarokat türk név alatt emlegetik, különösen akkor, amikor a császár, Bíborbanszületett Konstantinos munkájának, a De administrando imperionak az összeállítását irányította. A X. század közepén a türk név már egyértelműen a magyarokra vonatkozik, és ezért Liutprand min318