Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Riha Katalin: A bronzkori fazekas munkájáról

RlHA К.: A bronzkori fazekas munkájáról A darabok ragasztását az edény alján kezdtem. Mivel kifelé szélesedő, ezért homokágyba tettem. Mérete miatt — az összeomlást elkerülendő — dróttal kellett megerősíteni. A kerámiához a drótot pattex ragasztóval erősítettem. Ez az anyag a kerámiába nem épül be, viszont könnyen eltávolítható anélkül, hogy a tárgyon sérülést okoznánk. Felfelé haladva összeragasztottam a darabokat (PVB-vel), közben dróttal erősítettem a mérete és kb. 40%-os hiánya miatt. A ragasztás és megerősítés után szerettem volna kiegészíteni, de az aljához nem fértem hozzá, mivel homokágyban volt. A nagy hiány miatt mozgatni sem lehetett, ezért a ragasztást hőlégfúvóval felmelegítettem és szétszedtem az edényt a füléig. Az edény alját átfordítottam és kiegészítettem az alsó részt. Az edény alját visszafordítva kezdtem újraépíteni, a hiányokat pótolva haladtam felfelé, így tartottam egyensúlyban. Az edényen négy fül van, ebből három fül illeszkedett egymástól egyenlő távolságban és azonos magasságban. Ebből adódóan a negyedik fül helyét kimértem és azt úszódarabként építettem be. A fülezés módjára utaló nyom nem volt. Ha csapolással készült, akkor csakis félig kész állapotban volt lehetséges a belső nyomok teljes eltüntetése. Az edényt hurkatechnikával, feltételezésem szerint gödörben készítették (13. ábra). A földben olyan mélyedést képeztek ki, amely a tárlóedény alsó részének a negatívja. Ezt a részt gödörbe dolgozták bele. Feltételezésemet alátámasztja, hogy a talprész nem vált el az edény oldalától, és az edény külső felületén alul apró kavicsok vannak. Az edény alsó része kb. 0,5 cm falvastagságú, tehát nem bírta volna el saját súlyát készítés közben (az agyagnak nedves állapotban kisebb a tartása). Ismert eljárás a mai fazekasoknál, hogy két részből állítják össze az edényt. Ezt a módszert azonban azért zárom ki, mert az edény alsó részének falvastagsága vékony, a felső vastagabb. Ellenkező esetben lehetett volna ezt a módszert megvalósítani. Az edény külső része alul és belül teljesen fekete, tehát redukciós égetés jött létre, míg az edény felső részén (beleértve a füleket is) oxidációs égés történt. Számomra az is elképzelhető, hogy gödörben égették ki, így lehetséges az, hogy az edény felső részén több oxigén voltjelen, míg az edény többi részénél nem. Ez a nagyméretű tárolóedény és a 25. objektumból előkerült kerámiák anyaga, minősége díszítése különbözik a sírokban talált kerámiáktól. A sírkerámiák a gátai kultúra, a 25. objektum anyaga pedig a halomsíros kultúra emléke. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ez úton szeretnék köszönetet mondani Ilon Gábor régésznek, Ferencz Eszter restaurátornak, Kóbor Zsoltnak és Szily Sándornak szakmai tanácsaikért és tevőleges segítségükért. Nagy Ágnesnek a tárgyrajzolásért, valamint Kelbert Krisztinának a nyelvi lektorálásáért. 312