Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Ilon Gábor–Tóth Gábor: Előzetes jelentés a Zsennye-kavicsbányában végzett régészeti feltárásról

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 AZ EMBERTANI VIZSGÁLAT EREDMÉNYE A Kárpát-medence bronzkori embertani leleteinek taxonómiai és metrikus vizsgálatát Zoffmann Zsuzsanna végezte el (ZOKFMANN 1994). Elsősorban a saját vizsgálati eredményei alapján készítette el a Kárpát-medence neolitikumtól a vaskor végéig tartó időszakának embertani sajátosságaival foglalkozó összefoglaló tanulmányait (ZOFFMANN 1999a, 2000). Ismert, hogy a hazai bronzkor időszaka sok kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb ideig élő kultúrára tagolódik. A Kárpát-medence népessége szinte minden irányból jelentős migrációs hatásoknak volt kitéve. Problémát jelent, hogy a halotthamvasztás szokásának elterjedése határt szab az összehasonlító embertani vizsgálatoknak (KŐVÁRI és SZATHMÁRY 2001). A gáta—wieselburgi kultúra népessége valószínűleg egyes lengyelországi, német és morva népcsoportokkal hozható genetikai összefüggésbe (ZOKFMANN 1999b). Taxonómiai vizsgálattal a bronzkor népességei nagyon heterogén típusokat mutatnak. Megfigyelhető a rövid- és a hosszúfejűség egyaránt. Férfiaknál dominál a mediterrán típus. így a Kárpát-medencei gáta—wieselburgi kultúra népességeinél (ZOKFMANN 1994) Hainburg-Teichtal lelőhelyen (EHGARTNKR 1959) a vizsgált 82 férfi és 92 nő 50%-a mediterrán, 40%-a alpi, 10%-a planoccipital brachymorph a rövidfejűsödés átmeneti formáival. Oggau lelőhelyen (EHGARTNKR 1948) a vizsgálható 3 férfi és 1 nő részben Glockenbecher hatást mutat illetve autochton hosszúfejű forma. Hegyeshalom—Újtelepen a 30 felnőtt közül a rossz megtartású anyagon 5 esetben lehetett tipológiáikig meghatározást végezni (ZOKFMANN 1999b), esetükben a gracilis mediterrán és az alpi típus előfordulása volt a jellemző. Zsennye lelőhelyről, a gáta—wieselburgi kultúrához sorolható embertani anyag extrém rossz megtartású, csekély reprezentációs értékű. A vizsgálatot 12 személy maradványain tudtuk elvégezni (1 nő, 5 férfi, 6 indifferens illetve gyermek). Az antropológiai vizsgálatot Knussmann (1988) és Ery (1992) ajánlásai alapján végeztük. A testmagasságot Sjovold (1990) módszere szerint, a rendelkezésre álló hosszúcsontok alapján számítottuk. A leletek leírása 4. sír: 20—25 éves nő. A csontanyag rossz megtartása miatt a megmaradt koponya- és mellkasrészeket, valamint a medencedarabokat in situ szállították vizsgálatra. Fogazat ép; abrasio superficialis L, minimális fogkopás. 5. sír: 20-30 éves (?) férfi (?). Koponya és váz töredékei. 13. sír: 30^0 éves férfi (?). Morzsalékony és töredékes medence- és alsó végtag darabok. A jobb oldali combnyak tompább szögállású, törésre utaló jel nélkül. A jobb oldali acetabulum (csípőízületi vápa) vertikálisan megnyúlt. Csípőízületi degenerációra utaló elváltozás. (A bal oldali csípőtáj ízület károsodás nélkül.) Számított testmagasság 169,3 cm, Martin-szerinti nagy termet alsó határán. 14. sír: 14—15 éves, indifferens. Sípcsont darab és a láb csontjai. 15. sír: 50—60 éves férfi. Töredékes darabok a koponyából és a vázból. Állkapcson intra vitám fogvesztések, gyökérig lepusztult 259