Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Másik formát jelent a tojástestű edény, ennek derékszögben kihajló, jellegzetes peremrésze került elő a 6. házból" (25/8; 33/2). A tálformáknak megtaláljuk szinte az összes változatát. Általános forma a behúzott peremű tál, le­kerekített (25/5, 11; 26/10; 27/6; 29/6, 7; 32/4) vagy szögletesebb (25/6; 31/8; 32/2) peremmel. Ennek egyik változatánál egy erős törésvonallal találkozunk a perem alatt (28/2; 30/11; 33/1). Kisebb számban képviselteti magát az erősen kihajló oldalú, kúpos tál 14 (26/6; 27/8; 28/6; 29/2; 32/1; 33/8), a lapos al­jú, alacsony peremű, széles tál (25/9; 26/2), a félgömb alakú tál (28/5; 29/9; 30/13; 31/2; 32/12; 33/5). Utóbbi lehet befelé megvastagodó peremű is (33/9, 10). A csupor, amely formájában leginkább az S-profilú tálakra hasonlít, attól mindössze arányaiban tér el (magasabb, keskenyebb: 27/5; 31/5, 6; 32/3, 5; 33/3). Már Hunyady felismerte és nehézségként ér­tékelte azt, hogy a különböző datálású darabok között nagy a formai hasonlóság, emiatt nem is alkalma­sak finomabb datálásra (HUNYADI 1942—44: 136—8). Szintén a kisebb formák közé tartozik a fazék ala­kú kicsi pohár (27/9 — kifelé kicsit megvastagított, szögletes peremmel; 29/8 — ovális, hármas csoportokban álló benyomkodásokkal díszített). Valószínűleg ilyen forma alsó része a 31/1 alatti töre­dék. Funkció szerint ezek lehettek a mindennapi használatban a poharak. Két fül is előkerült, egyik sem párosítható edényformához (egyik töredéken sem látszik fül csatlako­zási helye). Mindkét esetben vese alakú keresztmetszetű példányokról van szó (26/4 és 32/7). A talpformák között előfordul mind a talpkorongos kiképzés (26/3; 32/9; 28/3 — utóbbi magas, ív nélkü­li fallal) mind a talpkorong nélküli, ívelt (29/4) vagy egyenes aljjal (29/5; 30/14). Erőteljesen kihajló oldalfaluk alapján tálhoz tartozhatott a 32/10, 11 alatt látható talpkorongos illetve a 32/8 alatti talpkorong nélküli forma. A 6. ház egy másik edényformája — amely ezen kívül még egy esetben volt meg, az 5. házban (31/3 és 39/7) — egy nagyon behúzott, tagolatlan peremű forma (leginkább egy gömbtestű edényre hasonlít 15 ). Kérdéses a szerepe annak az agyagból készült,,tárgynak" (28/9), amely grafittal és homokkal fino­man soványított, élei és sarkai lekerekítettek (lecsiszoltak), felülete simított és csak egy alig észrevehető íve van, tehát nem edény oldalfalából (vagy pedig nagyméretű edény oldalából) készült. Az előkerült csonteszközök (25/2, 3) valószínűleg késnyélként szolgáltak egykor, az egyik közülük díszített (hasonló funkciót tulajdonítottak a Sopron-Krautackeren előkerült példányoknak is: JERKM 1980: Abb. 1 l/2a-c). A 30/10 alatt látható forma az S-profilú tálak egy korai formájának tekinthető. Párhuzamként első­sorban arról a Knickwandschalenak (BujNA 1991: 368) nevezett formáról (kihajló peremű, éles hastörésű tálforma) kell szólni, amely már a Hallstatt C2/D 1-től jelen van. A fiatalabb példányoknál az alsó rész jobban lekerekített, az éles törésvonal inkább az edény felső felében van, ezzel összefüggően pedig a nyak rövidebb (BujNA 1991: 372). Magyarországon az ilyen jellegű tálak legkorábbi példányát a Sopron-Krautacker 270. házából QEREM et al. 1984-1985: 17.kép/6) előkerült jelenti, ezt az objek­tumot az ásató a LT Al-re datálta (JKRKM 1986: Taf. 3). A séi példány díszítéséhez hasonló került elő Hosteban, egy hasonló formán (BujNA 1991: fig. 2/11), a forma díszítetlen változatban előkerült a bucanyi temetőben, a 31. sírban ( BujNA és ROMHAUSKR 1983: Taf. X/2; BujNA 1991: fig. 2/2). A forma és a díszítés hasonló együttesével találkozunk Morvaországban, Lesanyban (MEDUNA 1980a: Taf. 45/8), a késő Hallstatt-kora LT átmenetére datálva (MEDUNA 1980a: 159). 13. Ezek esetében mind Ausztriában, mind Magyarországon találhatunk analógiákat. A típus előkerült Gemeinlebarnban, kora LT sírban (NEUGKBAUKR 1993: Abb. 17/17), szarvasfüles illetve S-profilú tálak kíséretében; Inzcrsdorfban (NF.UCE­BAUKK 1996: Taf. 16/2). Telepen a sopron-krautackeri lelőhelyen találkozhatunk vele QEREM et. al. 1984-1985: 13.kép/2), a késő Hallstatt-kora LT átmenetére datált 138. házban. 14. Ez a forma (26/6; 27/8), megvan a 30-31. objektumok esetében is, utóbbi helyen ujjbenyomkodásokkal díszítve (23/9). Az ilyen tálak párhuzamai például Ménfőcsanakról (TANKÓ 2001: III.t./13) illetve Wien-Leopoldsbergből (URBAN 1996: Abb. 15/606) kerültek elő. 15. A forma nem túl gyakori, párhuzamként lehet említeni Korycany-t, Morvaországban (MEDUNA 1980, Taf. 60/4), ahol késő Hallstatt eredetű típus, a LT telepek relatívkronológiai 1. horizontjába tartozik (MEDUNA 1980, 79, Abb. 16/1). 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom