Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" tette a velemi magaslati telepet, itt ugyanis — a szlovéniai helyzethez hasonlóan — folytatódik a telep élete, pusztulási szintek dokumentálásában pedig a kora vaskori rétegek nagyfokú bolygatása miatt a későbbiekben sem reménykedhetünk (BUCHENSCHUTZ et al. 1990; MARTON 1998). Nincs kizárva tehát a velemi erőd szkíták általi lerohanása, a későbbi időszakban azonban — amint a séi és velemi tárgyak bizonyítják — a két kultúra békésebb kapcsolataival számolhatunk. E viszony mibenlétének értelmezése még biztosabb lelőkörülmények között előkerült tárgyak alapján sem könnyű. A molniki halomban talált övlemezen ábrázolt, szkíta ruhát viselő alak kapcsán Ter an nyitottnak tekinti a kérdést, vajon keleti eredetű idegenről vagy az uralkodó etnikum ruháját viselő, esetleg csupán az aktuális divatot követő helyi fejedelemről van-e szó. Elgondolkodtató a szerző azon megjegyzése, hogy a keleti elemek elsősorban a halottkultusz férfi-szférájára korlátozódnak, tehát reprezentációra, ezáltal bizonyára legitimációra szolgáltak (TER AN 1998: 529-530). Hogy Velemben kell-e számolnunk szkíta vagy szkítizáló uralkodó osztállyal, nem tudjuk, komolyabb etnikai hatás azonban nem érte a régió későhallstatt népességét, a séi telepen talált szkíta tárgyakat pedig békés kapcsolatok bizonyítékaként, és kis számú, talán itt élő keleti eredetű személyek hagyatékaként értékelhetjük. E személyek jelenléte nem lehet független a velemi erődtől — a spirálhajkarika legjobb párhuzama és a négy kárpát-mendencei állatalakos pecsétlő egyike is a Szent Vidről ismert — és talán a térségben haladó fontos észak-déli irányú kereskedelmi út közelségétől sem (BANDI 1982). KRONOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉSEK A fibulákkal és más vezérleletekkel jellemzett nyugati-európai későhallstatt horizontok a dunántúli leletanyagok kronológiai besorolásához nemigen használhatók, az általánosan alkalmazott — jobbára az adott téma súlypontja szerint felváltva használt — Ha D2—3 és Ha D3/LT A — periódusokon belül egyelőre csak hozzávetőlegesen határozható meg az egyes leletek és leletösszefüggések időrendi helyzete. Egyelőre, hangsúlyozom, mert a krautackeri telep- és temetőanyag közzététele, a kisívfibulákon és velemi típusú fibulákon illetve a szarvasfüles-merítőedényeken belül kidolgozható (?) tipológiai sorrend, valamint újabb későhallstatt leletanyagok (főként sírok) napvilágra kerülése talán hozzásegít minket a Dunántúl Ha D-periódusának pontosabb tagolásához. A házikerámia lassabban változó formakincse és a lelőhely bolygatottsága mellett tehát relatívkronológiai bizonytalanságok is nehezítik a séi telepanyag pontos korának meghatározását. Mindamellett az adatok megfontolt értelmezése és számbavétele óvatos következtetések levonást mindenféleképpen lehetővé teszi. A szuperpozíciók hiánya és a kerámiaanyag technikai és formai szempontból tökéletes egyöntetűsége a viszonylag szűkebb időhatárok közé keltezést támasztja alá, az elpusztult házak szeméttel való feltöltése és a 114. objektum kemencemegújításai ugyanakkor több periódus meglétére engednek következtetni. A hordó alakú edények, az egyenesen levágott peremek és az ujjbenyomkodás-sorok nagy aránya, a belülről kinyomott dudordísz, a szarvasfüles-merítőedények, a kisívfibula mind a Ha D2-3 időszak jellegzetességei, — a Ha Dl-periódusban még jellemző korahallstatt hagyományok már nem figyelhetők meg az edényeken. A séi telepanyag bizonyos jellegzetességei ugyanakkor a későhallstatt kor második felén belül is későbbi keltezést engednek sejtetni. így a hallstatt-időszak végső fázisára jellemző a kavicscsal behúzkodott dísz és a LT A-periódusban is gyakori előreugró vállú fazéktípus. Feltűnő jelenség, hogy a Ha D2-re datálható leletanyagokhoz — Csönge, Pilismarót, Szered stb. — képest kevés a grafitsáv-díszes tál, nagyszámban találunk viszont grafitszemcsével soványított, kisebb arányban grafitmázas vagy grafitos anyagú töredékeket. Különös tekintettel a későhallstatt típusok mellett megjelenő LT A2korú leletekre (melyekről kicsit később még bővebben szót ejtünk), nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a séi telep jelenleg ismert leletanyaga a HaD-időszak végső fázisára, a Ha D2—3 periódus második felére, a HaD3/LT A időszakra keltezhető. 184