Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője

BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője dorláskorhoz tartozik. Savaria városában a lakosság folyamatos továbbélése bizonyított (OTTOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 179-180). A temető további használatára utal a Liget Hotel mögött talált I. Leó aranysolidusa (KlSS et al. 1998: 79). A temetőben szuperpozícióval egy esetben találkozunk: a Liget Hotel 10. sírjánál, ahol egy II. századi síianyaga keveredett össze egy IV. századi objektuméval. Korábbi sírok kőanyagának felhasználása történt a Ritter-féle szőlő egyik koponya nélküli csontvázánál. A sír keltezése szinte lehetetlen — melléklet hiányában, egyedüli támpont egy korábbi sírkő másodlagos felhasználása, ebből kifolyólag a sírok a II. századnál nem lehetnek régebbiek, a kőemlék újbóli felhasználása miatt esedeg a III. századra keltezhető (BuÓCZ 1997). Az előző oldalakon megpróbáltam Savaria nyugati temetőjéről ismert összes információt összegyűjteni. A lelőhelyek katalógusa minden eddig megjelent listánál bővebb, de természetesen nem állíthatom, hogy teljes. A lelőhelyeken túl a temetőhöz kapcsolható leletanyag és az itt előforduló rítusok bemutatásával megpróbáltam az egyes sírokat kronológiai sorrendbe és topográfiai környezetbe elhelyezni. A rendelkezésünk álló adatok alapján lehetségessé válik a császárkultusz központi területének és a lanciarii erőd lehetséges helyének pontosabb meghatározása. Végül újra kihangsúlyoznám, hogy a fenti következtetések csak a rendelkezésünkre álló töredékes adatok felhasználásával készült, és mivel a temető területén nagyobb összefüggő részlet eddig nem került feltárásra — kivéve a Liget Hotel esetében —, ezért a fentiek bármikor módosulhatnak. Hiszen az, hogy a sírok térképre való vetítésekor egy adott területen nincsenek temetkezések, nem jelenti feltétlenül azok hiányát, hanem utalhat arra is, hogy onnan nem rendelkezünk semmilyen régészeti információval. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet illeti Ilon Gábort, hogy a Szt. István Park—Liget Hotel leletanyagának feldolgozását átengedte, valamint Medgyes Magdolnának, hogy ásatásainak idevágó részleteit a rendelkezésemre bocsátotta. Köszönöm továbbá a Savaria Múzeum többi munkatársának a közreműködését. Hálás vagyok továbbá Gabler Dénesnek, aki a terra sigillaták feldolgozásában nyújtott segítségén túl útmutatást nyújtott a dolgozat egészének elkészítésében, valamint Sosztarits Ottónak szakmai tanácsaiért. IRODALOM ALRAM-STKRN, E. (1989): Die römischen Lampen aus Carnuntum. — Der Römische Limes in Osterrech. Heft 35. Osterreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, pp. 332. BÁNKI, Zs. (1990): Forschungen in Gorsium in den Jahren 1985/86. —Alba Regia. Az István Király Múzeum Evkönyve, 24: 93—136. BÁNKI, Zs. (1992): Beiträge zum

pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial — In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 36-44. BARKÓCZI, L. (1988): Pannonische Glasfunde in Ungarn. — Studia archaeologica, 9. Akadémiai Kiadó, Budapest. BARKÓCZI, L. (1993): Frührömische glasierte Keramik in Ungarn.

— In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 7-45. BARKÓCZI, L. es BONIS, E. (1954): Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina).

—Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 4: 129—199. BERNHARDT, H. (1981): Zur Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner Relieftöpfer. — Germania. Anzeiger der römisch-germanischen Kommission des deutschen Archäologischen Instituts, 59: 79—93. BÍRÓ-SEY, К., MEDGYES, M. és TORBÁGYI, M. (1998): Der spätrömische Münzschatzfund von Tokorcs. — Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp. 72. 104