Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője
BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője több lelőhelyet ismerünk. A Kálvária utcából ismert sírok keltezése is bizonytalan, az 57. sz. alattiakat egy westerndorfi terra sigillata határozza meg, a Jókai u. 2. sz. alattiról pedig csak azt tudjuk, hogy hamvasztásos volt - ezek a római színházhoz vezető út mentén lehettek. A Tóth E. által a kultuszhoz kapcsolható kőemlékek lelőhelyeit is érdemes összevetni a temetőtérképünkkel. A Pohl Gépgyár területéről legalább két kőemlék került elő: egy oltár és egy Silvanus dombormű feliratos töredéke (TÓTH 2001: 140—150, Kat. No. 4. ill. 9.). Mivel ugyanezen lelőhely megjelölésével temetőnkhöz tartozó sírok is felszínre kerültek, azt kell feltételezni, hogy a sírok voltak elsődleges, a kőemlékek pedig másodlagos helyzetben. A déli oldalon nem lehet ennyire élesen kitűzni a temető határvonalát. A szőlődombok mentén a Nárai utcáig biztosan lehúzódott a temető. Ettől keletebbre csak a Szigligeti utca 53. sz. alatti magányos urnasírt találjuk. A III. századra való keltezés elég nehéz (25. tábla). Pannónia egyéb temetőiben is ez az egyik legproblematikusabb időszak: a hamvasztásos rítusról a csontvázas temetkezésre való váltás. Mint láttuk Savaria nyugati temetőjében már a II. század folyamán is találkozunk a halott-temetés szokásával. Erre a századra keltezhetők a késő rheinzaberni és westerndorfi sigillata-mûhelyek termékei. Ilyet találunk a Liget Hotel 9. sírjában, a Kálvária u. 57-ben és a Szt. László király utcában, de ezek még mind hamvasztottak. A bizonytalan keltezés és a leletanyag töredékessége miatt a II. század végére— III. századra tehetőek a Liget Hotel előtti sírok nagy része. Ezek esetében talán el lehet különíteni egy síi-csoportot, mivel csak innen kerültek elő szórthamvas temetkezéseket. A Károlyi téren és a Turistaszálló mögött talált szarkofágok is arról tanúskodnak, hogy ezeken a területeken a temetkezés folyamatos lehetett, bár mindkét helyen találunk a III. századra keltezhető más jellegű objektumokat is. A szarkofágok keltezése azonban pontos adatok hiányában bizonytalan. Itt a temető északi vonalában feltételezni kell, hogy a középső-császárkorra a területet nem temetkezésre használták: a Károlyi téren egy Elagabalus éremmel keltezhető csatorna került a felszínre; a terület más részein pedig mindenképpen számolni kell különböző műhelyek meglétével. Szintén a Károlyi térre lehet lokalizálni egy bronzfeldolgozó műhelyt (BuÓCZ 1967: 10), ettől nyugatabbra a Gagarin utca valamely szakaszán egy II—III. századra tehető fazekasműhely került elő még a XIX. század folyamán (BuÓCZ 1967: 46; OlTOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 175). Valószínűleg szintén egy fazekasműhely szemétgödréből került a felszínre a rengeteg függőlegesen álló korsó és bögre perem illetve a gyűrűs peremű tálak egy csoportja a Liget Hotel 10. sírjának feltárása alkalmával. Ez a fazekasműhely a gyártott kerámiák alapján a III. században biztosan működött, és elképzelhető, hogy még a IV. század első felében is létezik. Összefoglalva: a korarómai temető északi körzetét a III. században feladják és műhelynegyedet alakítanak ki — hasonló terület-felhagyás figyelhető meg Scarbantia temetőjében is (SzŐNYI 1977-1978: 11). Savaria északi temetőjében is megfigyelhető az a jelenség, hogy a város körül húzódó műhelynegyedek és a temető területe összeér, talán még fedi is egymást (BuÓCZ 1967: 9—12). A mellékletek alapján biztosan a IV. századra keltezhető sír kevés van. Valószínűleg ekkora tehető a legtöbb csontvázas téglasír, amelyek a területen elszórva kerültek elő, bár ezek jórésze melléklet nélküli, de több esetben igazolható, hogy már korábban kirabolt sírokról van szó (pl. Brenner krt., Szt. László király u. 13). Bár temetőnk esetében csak a Liget Hotel 10. sírja esetében merült fel a IV. századi hamvasztásos sír meglétének lehetősége, a rítust a provincia többi temetőjében is megtaláljuk, bár elég elszórtan. A szokás szinte mindegyik nagyobb temető esetében megfigyelhető, igaz csak egy-egy sír fordul elő ezekben. Viszonylag sok található Pannónia délkeleti részében, itt a kutatók általában idegen, elsősorban germán-gót népesség megjelenéséhez kötik (DOMBAY 1957: 207; SÁGI 1981: 104; SONKOLY 1982: 117-118). Savariában azonban talán nem kell egy nagyobb bevándorlóhullámmal számolni, mivel a népesség kontinuitása viszonylag jól nyomon követhető, de kisebb csoportok érkezése nem kizárható. Elképzelhető, hogy — ahogy a római uralom első évszázadában - ekkor is voltak olyan családok, csoportok, akik a régebbi hagyományokat követték, és szakítottak a kereszténységgel - vagy el sem fogadták azt. Savariából is több olyan adatunk van, amely a nem keresztény helyi lakosságra utal: Szent Márton 102
