Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Természettudomány - Balogh Lajos. Gáyer Gyula – az Alpok növényvilágának kutatója – Savari Múzeumban őrzött alpesi növénygyűjteménye

BALOGH L.: Gáyer Gyula - Az Alpok növényvilágának kutatója 1792 és 1794 között járt ott), csakúgy mint a Svájci-, Osztrák- és a Francia-Alpokban. Példaképpen megemlíthetők Jávorka Sándor (Svájc; JÁVORKA 1912), Boros Ádám (Rax, Stájerország; BOROS 1924), Moesz Gusztáv (Francia-Alpok; Rax, Stájerország; MOESZ 1914), Soó Rezső (Svájc, Központi-Alpok; SoÓ 1929, 1930), Hanasiewicz Hajnády Oszkár (Karintia; HANASIEWICZ 1937), Kárpáti Zoltán (Piémont, Észak-Olaszország; KÁRPÁTI 1941), Degen Árpád (Alpok, MARRET 1913), Csapody István (Rax, Stájerország; CSAPODY s. a., mscr.), Isépy István (egyetemi terepgyakorlatok vezetése), vagy a mai, fiatalabb kutatónemzedékből Balogh Lajos (Keleti-Alpok;

2 BALOGH 1995), Bauer Norbert és Kenyeres Zoltán (Júliai-Alpok; BAÜER-KENYERES 2000, BAUER 2000) florisztikai, növényföldrajzi és növénytársulástani, továbbá Halász Márta, Hortobágyi Tibor és Szemes Gábor algológiai, valamint Gímesi Nándor mikrobiológiai megfigyelései. Számos kutatónk különböző rendszertani csoportok revíziós munkálatai során került kapcsolatba az Alpok területének növényvilágával, így például annak idején Borbás Vince (Violarieae, Sileneae, BORBÁS 1892a, b) vagy Rapaics Raymund (Aconitum, RAPAICS 1907, 1908). Neves növényfotográfusaink is több alkalommal megfordultak az Alpokban. így például Vajda László és Vajda Ernő (VAJDA 1977), vagy a közelmúltban Molnár V. Attila, Sulyok József és Vidéki Róbert (FARKAS 1999). Az Alpok növényvilágának magyar kutatói közül néhányat ki kell emelnünk. Szenczy Imre (1798-1860) Szombathelyen született és élete jelentős részében itt is működött premontrei szerzetes-tanár az első magyarként botanizált a Großglockneren (SZENCZY 1836, GÁYER 1925a). Az 1835. évi karinthiai kirándulásán gyűjtött növényeit az MTM Növénytára és a Savaria Múzeum herbáriumai őrzik (BALOGH 1999a, b). Kováts Gyulának (1815-1873), a hazai fitopaleontológia megalapítójának a botanika terén fő érdeme nagy exsiccata-jának kiadása volt, amelyben ausztriai alpesi növények is helyet kaptak (KOVÁTS 1844-1850, GÖNCZY 1874). Egyik legnagyobb floristánk Degen Árpád (1866-1934) az elsőrangú alpinisták közé is tartozott. Abban az időben mászta meg a Matternhornt Zermattból, amikor az még feltűnő bravúrnak számított, s amiről a turistalapok külön megemlé1. Kivéve a Magyar-Alpokat. Az egykori Stájeroszágtól keletre eső, de szintén a Keleti-Alpokhoz tartozó (Jul 1ÁSZ 1987) Lajta-, Rozália-, Soproni-, Kőszegi- és Rohonci-hegységek, valamint a Vas-hegy összefoglaló neve hosszú időn keresztül MagyarAlpok volt (pl. BOROS 1933, Áti-Kisatlasz 1938, PÉCSI - SÁRFAX.V1 1960). Annak ellenére, hogy a mai Magyarország területén csak a felsorolt hegységek töredéke található (a Soproni- és Kőszegi-hegységek valamint a Vas-hegy területeinek egyes részei), ezekre Bokor (1989) továbbra is a Magyar-Alpok elnevezés használatát javasolja, amelyet Alpokaljának nevezni (pl. PAPP-VARY et al. 1999) nem szerencsés. Amíg az utóbbi mű szerint hazánk természeti tájainak rendszertani felosztásában az Alpokalja középtáj, és a Soproni- és Kőszegi-hegységek valamint a Vas-hegy hazai területeit is magában foglalja, addig Bokor (i. m.) véleménye alapján az Alpokalja középtájcsoport, és nálunk csak a domb- és síkvidéki jellegű alábbi három középtájat tartalmazza: Sopron-Vasi-dombság, Őrség, Hegyhát és Kemeneshát. Utóbbi felfogás mellett szól az a florisztikai érv is, hogy az Alpok határainkon benyúló kis darabjai, mint a Soproni- és a Kőszegi-hegység, valamint a Vendvidék növényföldrajzilag teljesen a Keleti-Alpokhoz tartoznak (Pócs 1981). Utóbbi szerző e területeket a Pannóniai flóratartományhoz (Pannonicum) tartozó Nyugat-Dunántúl vagy Magyar-Alpokalja flóravidékétől (Praenoricum) elkülönítve, Magyar-Alpok néven az Alpi flóratartomány (Alpicum) Kelet-alpi flóravidékének (Noricum) flórajárásaként értelmezi. Lényegét tekintve ezt a növényföldrajzi felosztást követik a legújabb összefoglaló munkák is (MOLNÁR 1999, PAPP-VÁRY et al. 1999), ugyanakkor a Magyar-Alpok flórajárásába sorolt területeket két flórajárásba osztják: a Soproni-hegység nyugati részét és a Kőszegihegységet a [magyar név nélküli] (Ceticum), a Vendvidéket pedig a Stájer flórajárásba (Stiriacum). 2. A Júliai-Alpok (1990), Dachstein (1990), Dolomitok (1991), Rax (1991-), Schneeberg (1992), Wechsel (1992), EisenerziAlpok (1992) és Totes hegység (1994) területén a szerző által gyűjtött növények a Savaria Múzeum herbáriuma (SAMU) magashegyvidéki és arktikus növénygyűjteményének törzsét képezik. (Az eddig mintegy másfélezer tételes kollekció további részei az alábbi hegyvidékekről származnak: Rila /1988/, Durmitor /1990/, Erdélyi-szigethegység /1992, 1994/, Vezúv, Etna, Stromboli, Vulcano /1992, 1995/, Déli- /1993, 1994/, Keleti- /1994/ és Északkeleti-Kárpátok /2002/, Magas-Tátra /2000, 2001//Balogh Lajos/, valamint a Skandináv-félszigetről /1995, Vig Károly/és Izlandról /1997, Gruber Péter és Zentai Zoltán/. Bauer Norbert és Kenyeres Zoltán Júliai-Alpokban /1999/, valamint Zentai Zoltán Tűzföldről /2002/gyűjtött anyagaikat is itt kívánják elhelyezni.) 1991 óta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Állattani Tanszéke (Gyurácz József és Szinetár Csaba vezetésével) minden év szeptemberében hallgatói terepgyakorlatot szervez a stájerországi Rax hegyére. A „Magashegységek élővilága" témájú ökológiai terepgyakorlatok során a botanikai szakvezetést e sorok szerzőjének van szerencséje ellátni. S