Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) „ Minthogy nagy termésköveken kívül semmi más sem maradt meg a törmelékek között, ezért a germánok méltán nevezték el a helységet Stein am Anger-nek (ahogyan ezt én gondolom), Nagy Károly alatt, aki az avarok elűzése után ezt a vidéket a germán fóldmívelők részére erődítette meg. " Kétszáz év múlva Bél Mátyás is Lazius véleményét ismételte meg. 19 „A régi Sabaria, ma Steinamanger (Szombathely). Bár törmelékek bőségesen akadnak, a régi Sabaria területe mégsem határozható meg pontosan. De Steinamanger az afóterület, amelyen a rómaiak e híres kolóniájának nyomai megtalálhatók. Már maga a > Stein am Anger< név is ugyancsak világosan jelzi, hogy ezt a nevet Sabaria köveiről és romjairól adták a városnak... Egyébként a hely csakugyan az ősi Sabariáé, amelynek igen régi ragyogását nemcsak az elénk ötlő kövek, hanem a különféle emlékmaradványok is bizonyítják. A kert- és szántófóldművelés során ugyanis mindenfelé találnak 18-19-20 láb hosszú és 12-15 láb széles, olyan választékosan csiszolt köveket, hogy azokat a legragyogóbb epületek romjának kell gondolnunk. A tartalmilag helyes értelmezés keletkezése azonban nem felel meg a tényeknek. A település neve Sabaria - a Karoling forrásokból ugyanis jól ismert. Ugyanakkor semmi adat sincs arra, hogy ebben a korban más német névvel nevezték volna Szent Márton szülővárosát. A Sabaria név a római kortól a középkoron keresztül napjainkig tovább élt, köznyelvi használatára azonban a késő római kortól nincs adat. így nem ismerjük a Karoling-korban használatos pontos névalakot sem! A 10-11. században a településen magyar-szláv együttéléssel számolhatunk, erre utal a város határában máig fennmaradt szláv eredetű „Gaj" dűlőnév. Ekkor alakulhatott ki a Kámon - kő névpár, és ebből keletkezett a későbbiekben a német Steinamanger név. A 11-12. században a szombati vásár okán alakult ki az új magyar helynév: Szombathely. VÁLOGATOTT IRODALOM 1. Ovidius sírja, 17/1508 - HIG EST OVIDIVS NASO SEPULTUS Huszti József: Az Ovidius-legenda magyarországi vonatkozásai. Antik Tanulmányok 4 (1957) 289-300. B. Révész Mária: Hozzászólás a magyarországi Ovidius-legendához. Antik Tanulmányok 8 (1961) 287-292. Tóth István: Savaria legendái I. Ovidius sírja. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1999/1. Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely története 1. Szombathely, 1998. 238-239. 2. Szent Márton szülőháza és kútja 316/1360 - HIC NATVS EST S. MARTINVS Sulpicius Severus: Szent Márton élete. Pannonhalma, 1997.; Király Ilona: Szent Márton magyar király legendája. Bp., 1929.; Horváth Tibor Antal: Szent Márton születési helyének okleveles adatai. ActaSav 4. Szombathely, 1944. 57-77.; Csóka J. Lajos: Hol született Szent Márton. Vigília 34 (1969) 379-391.; Tóth Endre: Szent Márton pannonhalmi születéshely-legendájának kialakulása. Vigília 39 (1974) 306-312.; Tóth István: Ecclesia Sancti Martini in Savaria. Jegyzetek egy két évszázados filológus-vita margójára. Életünk 24 (1987)-2 167-172.; Tóth István: Saint Martin de Tours - Saint Martin de Savaria. Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis 1987. 171-180.; Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak Savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete. ActaSav 4. Szombathely, 1944. 5-54.; Kiss Gábor - Tóth Endre: A szombathelyi Szent Márton-templom régészeti kutatásának eredményei (1984-1991). Vasi Szemle 45 (1991) 385-394.; Sosztarits Ottó: Hicne natus est? Régészeti adatok Szent Márton savariai szülőházának legendájához. Panniculus C/l 1 (1992). Kiss Gábor - Tóth Endre: A szombathelyi Szent Márton templom régészeti kutatása 1984-1992. (Előzetes jelentés a feltárt 9-13. századi emlékekről.) ComArchHung 1993. 175-199. Kiss - Tóth - Czigány: im. 224-232. 3. Az amfiteátrumból lett vár, 1407/1736 - CASTRVM IN AMPHITHEATRVM Géfin Gyula: Szombathely vára. Dunántúli Szemle 8 (1941) 22-32, 177-189.; 19. BÉL: im. 280. p. 367
