Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Újkori történelem – Helytörténet - Csák Zsófia: Reiszig Ede – Szombathely város díszpolgára

CSÁK ZS.: Reiszig Ede - Szombathely város díszpolgára sét előmozdítsa, ezen támogatásnak kimagasló jelenségét képezi a vármegye törvényhatósága által városunk területén épített lovassági ezred laktanya, mely rendeltetésének legközelebb átadatik. Teljesen méltányolva azon előnyöket, melyek ezen laktanya építés folytán városunk fejlődésére és ennek közönségére haramiának, és tekintve azt, hogy ezen laktanya létesítése körül vármegyénk ez idő szerinti érdemekben gazdag, s városunk fejlődése iránt minden téren melegen érdeklődő alispánja Reiszig Ede úr kiváló buzgalmat és fáradságot fejtett ki, ezen érdemek iránt hálánkat és köszönetünket kifejezendő: a képviselő testület Reiszig Ede urat a város díszpolgárává megválasztotta. Kelt Szombathely rendezett tanácsú város képviselőtestületének 1889. évi október hó 17-én tartott közgyűléséből. Szabó Ernő polgármester, Brenner Tóbiás főjegyző. '

m A díszoklevél átadását követő nap estéjén a kitüntetett tiszteletére társasvacsorát rendeztek a Sabaria Szálló nagytermében, melyen (előzetes vacsorajegy megváltásával) a város közönsége is részt vehetett. TÁVOL VASMEGYÉTŐL, MAJD ÚJRA OTTHON Reiszig Ede alispánt, a nagytekintélyű, erős kezű vezetőt, kinek kezében a törvény mindig az igazságot szolgálta, az uralkodó 1891. május 17-én Békésvármegye főispánjává, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök két nappal később ugyanazon vármegye kivételes hatalmú kormánybiztosává nevezte ki, tőle várva a békési parasztzavargások következtében felbomlott közrend helyreállítását. A vármegye élén kettős minőségben álló, immár békési főispán, székfoglaló beszédében"' a tisztikar bizalmát és támogatását kérte. Cserébe a közrend megszilárdítását, személy-és vagyonbiztonságot ígért, ha lehet békés eszközökkel. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szükség esetén a legerélyesebb és legszigorúbb eszközök alkalmazásától sem riad vissza. A megoldást a hatalmi szigor mellett a szétzilált gazdaság és ipar talpra állításával, a kétkezi szorgalmas és becsületes munka ösztönzésével és védelmével, az oktatási, kulturális és humanitárius intézmények támogatásával érte el. Pályája egyre magasabbra ívelt. 1892. szeptember 14-től a Szapáry kormány frissen kinevezett kereskedelemügyi minisztere, Lukács Béla mellett találkozunk Reiszig Edével, államtitkári beosztásban. Az 1896-os kiállításra készülve 1893 novemberében az ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoport bizottság végrehajtó bizottsága alelnöki tisztjére kérték fel. 1892 november elejétől Hieronymi Károlyt váltva Torontál megye zsombolyai választókerületének országgyűlési képviselője. Már belügyminiszteri államtitkár (1894. augusztus 14-től), amikor 1894 októberében a szerb királytól magas elismerésben részesül. Az 1884-ben adományozott Szerb Takova Rend III. osztályát követően most megkapja a rend nagykeresztjének csillagát. A Wekerle-kormány távozásakor (1895. jan. 15.) önként megvált államtitkári állásától és országgyűlési mandátumától. Négy év távollét után Reiszig Ede visszatérhetett szeretett szülővármegyéjébe, elfoglalva a Radó Kálmán távozásával megüresedett főispáni széket. 1895. április 18-i főispáni installációja alkalmából a legőszintébb gratulációkat tartalmazó táviratok özönével árasztották el. Visszatérésének évében Szombathely polgármestere Éhen Gyula volt, akit az utókor a „modern város"

11 megálmodója és megteremtőjeként tart számon. A vízvezeték és csatornahálózat kiépítése, a járdák és utcák szilárd burkolattal, aszfalttal és kövezettel ellátása, betonhidak építése a Perinten és a Gyöngyösön, a várost kelet-nyugati irányban keresztülszelő villamosvasút, a m. kir. Államvasutak Üzletvezetősége számára emelt épület, a gyalogsági laktanya, a városi bérház együttesen infrastruktúráját tekintve méltóvá tette Szombathelyt a modern város titulusra. Igazi századfordulós polgárvárossá azonban csak lakóinak értékteremtő és értéket tisztelő élet29. SMTöO HI.73.40. 30. SMTöOHI.73.38.1 31. ÉHEN GYULA: A modern város. Szombathely, 1897. 336