Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Újkori történelem – Helytörténet - Bakay Kornél: Jegyzetek a Szálasi-bunker történetéről és feltárásáról
BAKAY К.: Jegyzetek a Szálasi-bunker történetéről és feltárásáról folyosón keresztül a 8 m hosszú, 300 cm széles, 38 cm vastag, téglából falazott 2. számú terembe, amelynek boltválla 170 cm-en indult és a legnagyobb középmagassága 250 cm volt. A bejárati főajtó 204 x 85 cm volt, s a 2.sz. teremből észak felé vezető 33 m hosszú folyosó fa ajtótokjának mérete 85 x 170 cm. A téglaboltozat vastagsága 25 cm. Magam július 10-én koradélelőtt ereszkedtem le először alumínium létrán а С aknába és a 2.sz. terembe, ahol felfedeztünk három helyen, a meszelt falra írt szöveget: Borbola, Martonosi és Bánáth, 1958. VI. és a bejárati ajtóval szemközti bemélyedésben, amely szellőző vagy füstelvezető (?) lehetett, egy másik feliratot: Itt járt Puskás János, Forgó Mihály és Bozó András ávósok, 1958. X. 29-én. Sikerült kideríteni, hogy 1958-ban nem Deli Sándor határőrtiszt (alezredesként ment nyugdíjba és 2001-ben halt meg Szombathelyen) utasítására mentek le az ávósoknak nevezett határőr sorkatonák, hanem kalandvágyból. Puskás János csanyteleki lakos 2001-ben meghalt, viszont az ugyancsak csanyteleki Forgó Mihály 47 (Szent István utca 18. 06-63/478-163) és a mindszenti Bozó András 48 (06-62/226 -246, mindhárman 1937-es születésűek) él és ők elmondták, hogy 1958.őszén a szombathelyi laktanyából kivezényelték őket a kőszegi Petőfi laktanyába (a missziós ház!) őrségbe s eközben, szabad idejükben, indultak el gesztenyét szedni a Szabóhegyre. így találtak rá а С aknára, amely még eléggé jól járhatónak látszott. Legallyaztak két fenyőfát és ezeken „az ágasfákon" mentek le a folyosóajtóig. Viaszgyertyával és egy zseblámpával világítottak. Csaknem egyenes testtartásban értek el a 2.sz. teremig, ahonnan az összekötő hosszú folyosón keresztül mentek az l.sz. terembe. Itt a nehéz vasbeton ajtót alig bírták kinyitni. Itt is felírták faszénnel a falra a nevüket, valószínűleg Puskás János volt az „írnok". Forgó Mihály azt állítja, hogy az A lejáraton keresztül jöttek ki, amely be volt robbantva. Bozó András szerint nem így történt, hanem а В szellőző akna felé még elmentek, de arrafelé mentek ki, amerről bejöttek. Ez utóbbi megállapítás a helyes. А В aknába felülről néztek be és nagyon mélynek találták. A megyei levéltári anyag átnézése megtörtént, 49 az országos archivumok kutatása is megkezdődött, elsősorban a Történeti Hivatal, a Fővárosi Levéltár, az Országos Levéltár Mikrofilmtára, az 56-os Intézet Alapítvány és a Párttörténeti Intézet vonatkozásában Világos tehát, hogy a bunker nagy része 1958-ban még könnyen járható volt, hiszen csaknem rendszeresen lementek a katonák. Az viszont nyitott kérdés maradt, a kutatás első időszakában, hogy 1945ben, 1946-ban, 1956 előtt vagy 1956-os forradalom után robbantották-e fel az A lejáratot ? Később kiderült, hogy egyik feltételezett dátum sem helyes! Gönczi Mihály 2002. augusztus 12-én megoldotta a rejtélyt, mivel elmondta, hogy a szombathelyi határőrségen Juhász Zoltán őrnagy, akinek egy akna levitte az egyik lábfejét, 1954-ben adott parancsot a főlejárat felrobbantására. Mégpedig azért, mert a határőrök rendszeresen lejártak a bunkerba és ezt kívánták meggátolni. Ö, aki akkoriban (1952-1954) a perenyei és a csatári őrsön teljesített szolgálatot, még a robbantás előtt lenn járt s ő, állítása szerint, a főlejárat nagyon megrongált fa csigalépcsőjén ment le. Akkoriban a parancsnok Erdősi alezredes volt, a szombathelyi politikai tiszt pedig Szamel Pál. Később, amint már utaltunk rá, az MSZMP Vas megyei Bizottságának egykori titkára, Rácz János, a pártiratok között rátalált a Szálasi-bunker robbantás után készített felmérési rajzaira és a műleírásra is. í0 2002. július 10-11 és 12-én folytattuk а С akna és a hozzá tartozó folyosók tisztítását, valamint az A akna mélyítését. Az A aknában a mai felszíntől kb. 14 m-re, a kiképzett platótól 7 m-re, egy hatalmas, legalább 50 cm vastag és 2-3 m hosszú beton tömb került elő vízszintes helyzetben, amely - minden bizonynyal - az A akna függőleges támfalának egy darabja volt. Ekkora betontömb még nem került elő s ez is erőteljes és előkészített robbantásra mutat. Egyúttal arra is, hogy a jelentős mennyiségű töltetet nem az A 47. Forgó Mihály rokona volt Forgó József vizsgázott építésvezető, aki a Szálasi-bunkernél 1944/45-ben munkavezető volt. 48. Bozó János szombathelyi határőralezredes Bozó András unokabátyja volt. 49. A szombathelyi Határőr Igazgatóság parancsnokától, Csáfordi József ezredestől kért hozzájárulást július 22-én kaptam meg. 50. Az eredeti pauszok és leírás a szombathelyi Megyei Levéltárban találhatókjelzetük nem ismert, mert az anyag rendezés alatt áll. 320
