Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Illés Péter. „Vigasztalódj avval, hogy derék munkát végzel...” Pável Ágoston levelei Csaba Józsefnek (1935–1945)

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) tetején viszi. Otthon, nagyobb közös kalickába kerülnek. Állandóan tart magánálfahamut, ha olyan helyen dolgozik, ahol finom homok nincsen. Bekenődött madárról a lépet kézzel lehúzogatja, a még ragadós tollakat hamuval bekeni, s ami kevés enyv még marad rajta, azt a madár maga lecsipegeti. Па nagyon beenyvezó'dik a madár, ezt nem pusztítja el, hanem elereszti: egy-két órán belül saját magát lepucolja. Vadászat előtt megfigyeli a húzásukat /„járásukat"/ és másnap e helyen rakja le enyvesvesszőit. Sose dolgozik erdőben, - mindig kertek alatt, utak mentén, mezőn, - vagyis ott, ahol a magevő madarak az ő kedvelt eleségüket leginkább keresik. Titokban jár madarászni, mert tiltva van. „ Ceizlit", „cuffolással"f

ogja, vagyis „leböki" az egerfáról, ahol télen annak terméséből csapatosan lakmározik. E madáfaj nagyon bizalmas és így közelébe engedi a madarászt. A „stuffulu": négy méter hosszú, vékony mogyoróbot, melynek kihegyezett és lefaragott végére 1 méter lukas bodzavesszőt, vagy nádszálat dug mely erősen, feszesen rá van szorítva. Ezen üres bodzába, vagy nádba lazán beállítja a bekent ragadós vesszőt, amit óvatosan felnyújtva, ráböki a madár hátára, amin rajtmarad, majd a madárral együtt leesik. Csak a hímet fogja, mert szépen énekel. Molnár, a következő madarászokat ismeri: íj Gici Sándor cipész: Ólad, 2./ Farkas Mihály cipész: Szombathely, 3./ Wirt nevű kövezőmunkás: Szombathely - Kertész utca, 4./ Horváth cipész: Szombathely, 5./ Bokor kőműves: Szombathely. /: Közelebbi címüket bemondani nem tudta: [sic!] Mind az öt egyen eladás céljából fogja a magevő madarakat. Módszerük Molnáréval teljesen egyező. Kedvező idő esetén rövidesen készítek több fényképfelvételt Molnár F. körmendi madarászról. Alábbiakban a farkasfai + rigászóuk"-ról [sic!] közlök egyetmásl: Farkasfa legöregebb rigásza, a 72 éves Toka Imre. Ötven esztendőn át űzte a rigófogást, - két év óta már nem foglalkozik vele. Még a múlt századközepén két idegen telepedett le a faluban: Oravecz János Rábatótfaluból és Holecz József ApátistvánfalváróL Ezektől, mint a község első rigászóitól tanulta Toka Imre, akinek ma már több tanítványa van. A világháború előtt 40-en is foglalkoztak vele; újabban számuk egyre fogy. Ma már csak 15 rigászó van Farkasfán. Ezek közül nyolcnak van engedélye madárfogáshoz, míg a többi hét, engedély nélkül titokban dolgozik. Valamikor bárki szabadon rigászhatott, 1938 óta engedélyhez van kötve, - évente 2 nap robotot kell érte szolgálni. /: Az erdőben szarvaslesállást készítenek, erdei utat javítanak és hasonló munkát végeznek :/ „Enyü", vagy más néven ,Jéip", sárga fagyöngyből készítik, melynek népies neve régen „gyankasmag" volt, újabban: „tőüfabugya", vagy „tőüfagyöngy". Otthon és a szomszédos falvakban már kipusztították e növényt, miért is ma már idegenbe kell menniök gyankasmagért. /: Kisunyom, N adasd, Csöde, Kis- és Nagyrákos, Szenterzsébet, Szatta, Szentgyörgyvölgy, Magyarszombatfa. J Sokszor 2-3, sőt 4 napig is távol vannak. Sose egyenként, hanem ketten, hárman vagy négyen indulnak gyalogosan. Közös munkával gyűjtik a fagyöngyöt, s otthon egyenlő arányban osztozkodnak belőle. Augusztus 15-e után, e hó végéig „legfóllebb Szt. Isfán után egy héitig", - szedik a fagyöngyöt. Ha a dér megcsípte, azután már nem használható. A gyűjtők mindegyike elé kék kötény van kötve, ezen kívül visznek magukkal egy kisebb zsákot és egy kampót. „Kampu". Sarlóformájú kovácsolt vas, melyet szeggel, 5-6 méter hosszú fenyődorong vékonyabbik végére erősítenek. /: Azért fenyőfából, hogy könnyebb legyen. :/ A kampó felső /félholdformájú/ része lapos és ennek alsó íve: középtől a hegyéig éles. A talált fagyöngybokrot ezzel a kampóval tördelik le áfáról. IIa a fagyöngy oly magasan van, hogy földön állva nem érik el a kampó segítségével, úgy utóbbit a tölgyfa egyik oldalágába akasszák és a hosszú nyélen felmásznak az ágra, ahonnan már a kampót felnyújtva könnyebben letördelik vele. Az így letördelt fagyöngybokrocska mellé ülnek, lábuk közé veszik azt, s kötényükbe leszemezik róla a bogyót. Végezvén vele beleöntik a közös zsákba, majd tovább keresik a gyankasmagot. Ha kellő mennyiséget begyűjtöttek, akkor a zsákbaszedett fagyöngyöt vállon, /felváltva/hazaviszik. Otthon literrel, vagy pohárral egymásközött egyforma arányban széjjelmérik. Kiki a magáét saját lakásán fazékba önti, Vizet nem tesznek rá, sőt a magától kifolyó lét is leöntik róla s úgy teszi fel a kemence hátára. Ott tartják két hétig esetleg háromig - hogy „megrohaggyon". Közben hetenként egyszer pálcikáin