Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) ÖSSZEGZÉS Dolgozatomban a Nyugat-Dunántúl területén található megyeszékhelyek múzeumainak népi hangszer anyagát vizsgáltam a vonatkozó szakirodalom tükrében. A Mahillon-Sachs-Hornbostel féle hangszertipológia, illetve Sárosi Bálint által megadott irányelvek felhasználásával a múzeumi anyagot feldolgozva a különböző hangszercsoportokat sorban megvizsgálva, azok földrajzi elterjedtségét figyelembe véve kimutatható a regionalitás, amely összefügg az adott területen élő nemzeti-etnikai csoportok mozgásával, illetve az egymás mellett élők kulturális egymásra hatásával. Hozzátéve azt a tényt, hogy adott hangszer térbeli elterjedése csak a XVIII-XX. század időperiódusban értendő, mert korábbi időszakokban azok nagyobb vagy éppen kisebb területen lehettek ismertek és elterjedtek. A vizsgált múzeumi anyag és a szakirodalom tükrében az egyes hangszertípusokra a következő megállapítások tehetőek: A helyi hagyományokon alapuló szokásnak köszönhetően a Dunántúl észak-nyugati területein a kereplők sok változata alakult ki. Ilyen kis elterjedtségű helyi változatok a talicska kereplő és a szekrényes kereplő. Ezek közül a talicska kereplő elterjesztésében szerepe lehetett a helyi horvát nemzetiségűeknek A citera a maga 112 darabos számszerűségével nyilvánvalóan a legnépszerűbb és egyben talán a legjellemzőbb hangszere a Dunántúlnak. A citerák vizsgálatával jól kimutatható hogy kialakultak regionális különbségek az Alföld és a Dunántúl között. A gyűjtemények hangszeranyagának átvizsgálásakor számszerűen kimagaslott a Dunántúlra jellemző hasas citera típus. A 112 citerából 51 volt hasas citera Az Alföldre jellemző kisfejes citera típus nyugat felé haladva arányaiban jelentősen csökken. Annak ellenére hogy a citera feltehetően nyugat felől osztrák hatásra terjedt el, és a nyugati kromatikus hangsorú úgynevezett stájer citera adta a formát a dunántúli hasas citerának az jellemzően diatonikus hangsorú maradt. Olyannyira hogy a gyűjteményekben talált házi készítésű hasas citerák mindegyike diatonikus hangsorú volt. Ez a hangolás nagymértékben befolyásolja a hasas citerán előadható dallamokat is. Az Alfödről elterjedő már jellemzően kromatikussá kiegészített duplakótás hangsorú kisfejes citerák elterjedésével változhatott meg az előadásmód és a repertoár is. A 112 citerából 19 az Alföldre jellemző kisfejes típus és szintén 19 citera az archaikusabb formájú vályú citera volt. A 4 hasas-kisfejes citera egy átmeneti formának tekinthető. A nyugati határ közelsége ellenére csak 5 gyári stájer citera volt a gyűjteményekben. A Dunántúlra korábban jellemző magányos csak az ismerősöknek, esetleg köcsögdudával kísért citerajátékot, felváltotta a külső-felső hatásra létrehozott népi-együttesekkel és a népdalkörökkel együtt járó citera együttesek megjelenése. 192 A tambura típusok dunántúli elterjedtsége valószínűleg a régióban nagyszámban élő dél-szláv népcsoportoknak köszönhető. Sárosi szerint akár már a XVI. században meghonosodhatott a hangszer a török révén. 19 ' Ennek ellenére jellemzően azokban a megyékben fordult csak elő tambura, ahol dél-szláv csoportok is élnek: Győr-Sopron, Fejér és Baranya. A népi hárfák használata szintén a régióra jellemzőnek tekinthető. Főleg ha még Sárosi és Kovalcsik által figyelembe nem vett, a dunántúli németségre vonatkozó népi hárfa használatáról szóló adatokat is figyelembe vesszük. A hosszú furulya elterjedtsége nyilvánvaló regionalitást mutat. De az eddig behatárolt Tolna, Baranya, Somogy és Zala megyéken kívül egyértelműen kimutatható Veszprémben és egy igazolt adattal Vas megyében is. Amely megyék az eddig megadott elterjedési területtől nem esnek távol, ezért az ottani adatok is igazoltnak tekinthetőek. Szintén regionalitást mutat a Dunántúl területén található dudatípusok vizsgálata is. A Magyarország északi területeire jellemző kecskefejes duda típus a Dunántúl északi területein volt elterjedtebb, míg a dél192. OLSVAI IMRE, Lm. 97-98. 193. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 48. 247
