Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Szilasi Attila Botond: XIX. századi leletek Sárvárról

SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 27(2002) SZOMBATHELY, 2003 pp. 187-200 XIX. SZÁZADI LELETEK SÁRVÁRRÓL Guber Istvánnak ajánlva SZILASI ATTILA BOTOND Savaria Múzeum, 11-9700 Szombathely, Kisfaludy S. u. 9., Hungary E-mail: savmuz@axelero.hu FUNDE VON SÁRVÁR AUS DEM 19. JAHRHUNDERT Zwischen März und August 2002 wurden großzügige Rettungsgrabungen in der Feldmark von Sárvár, in der Spurlinie der zukünftigen, die Stadt umgehenden Landstraße 84 durchgeführt. Am linken Ufer der Raab wurde ein Gebiet von etwa 500 m2 nach der Entwaldung und der Stockrodung freigelegt, wobei vier Abfallgruben aus dem 19. Jahrhundert zum Vorschein kamen. Trotz der Gesetzesbestimmungen wurde das Gebiet freigelegt und viele Keramikgeßße, Metallgegenstände, Knochen- und Glasbruchstücke konnten gerettet werden. Diese waren hauptsächlich allgemeine Gegenstände des Alltagslebens: Gefäße, abgenutzte Metallwerkzeuge und Eisenbestandteile, Kleider- und Schuhfetzen, Tafelglasbruchstücke ohne Charakter. Laut der jetzigen Gesetze sind diese aber keine archäologischen Funde, da sie nach 1711 unter die Erde gelangten. So werden keine Ausgrabungen auf solchem Gebiet geführt, wo Funde aus späteren Zeiten vorkommen, und sehr oft verliert man viele Informationen, die zur besseren Erkenntnis der 18.-19. Jahrhunderte jiihren könnten. Die alltäglichen Gegenstände, die in den ethnographisch-historischen Sammlungen meistens fehlen, sogar die einfachsten Pfeifenbruchstücke können dagegen ins Leben, in die Umgebung der damaligen Menschen einen genaueren Einblick geben, als das sorgfältig bearbeitetes Archivgut. Die Archäologie untersucht ja - infolge der Fachgegebenheiten - die Funde im Kontext (Gegenstand - Mensch Umgebung - Lebensweise) und verwendet nicht nur Gegenstandstypologie. Auch im Großteil der ethnographischen Materialien überwiegen die an einen bestimmten Stil gut knüpfbaren Gefäße und die so genannten alltäglichen Gefäße, die bei den großzügigen Sammlungen und Spenden nicht in die Sammlungen der Museen gelangten, kommen nur zufällig vor. BEVEZETÉS 2002. március és augusztus között nagyszabású megelőző feltárásokat végeztünk Sárvár határában a leendő 84-es út elkerülő nyomvonalán. Az előzetes terepbejárás során hét lelőhelyet sikerült lokalizálnunk, melyek közül a Szatmári dűlőn - a Rába bal partján - csak a földrajzi adottságok alapján mertük feltételezni, hogy régészeti jelenségeket rejt a talaj (magasparton fekszik, a régi Rába-meder árterén kívül, és a magasított gát sem bolygatta meg). Az erdő kiirtása és tönkölése után gépi munkával közel 500 m-t tártunk fel

1 mely során négy gödör került elő (I. tábla). A talajtani kutatószondázás során azonban kiderült, hogy - a várakozásunkkal ellentétben - a régebbi korokban itt mocsaras ártér húzódott és talán csak a középkorra húzódott vissza a XIX. századi térképekről jól ismert (és ma holtágként funkcionáló) formációba. Ennek ellenére elvégeztük az ártér szélén húzódó négy szemetes gödör feltárását. A leginkább figyelemre méltó gödör az 1. objektum volt, nemcsak méreteivel, hanem a benne lévő leletek miatt is. Rengeteg vastárgy, vágott ill. tört állatcsont, üveg, bronztárgy, kerámia és néhány bőrfoszlány valamint tex1. Az ásatás vezetője Kiss Péter volt. A feltárásban nyújtott segítségükért Bek Tamásnak, Mayer Adélnak és Jíolla Zoltánnak tartozom köszönettel. 187