Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Adatok Szombathely középkori településtörténetéhez. A Kőszegi utca 42. leletei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) vállán találunk. A leggyakoribb a sűrűn, vagy tág közökkel besimított'

0 vagy bekarcolt vízszintesen körbefutó vonalakból álló díszítés (36,8 %), és a besimított vagy bekarcolt vízszintesen körbefutó vonal (33,3 %). Három esetben fordult elő besimított kettős vonal és befésült vonalköteg (10-10 %), illetve egy-egy esetben besimított hármas vonal, a vállon körbefutó borda és a váll mély besimítással való tagolása (3,3 %). Egy peremtöredék átlátszó ólommázas volt. A fazékaljak (13. ábra) tanulsága szerint a fazekak döntő többsége korongról leemelt (85,7 %), de már találunk korongról levágott edényeket is (14,3 %). Peremátmérő 24" esetben volt mérhető. Az adatok 9 és 26 cm között szóródnak. A mért értékek alapján a fazekak felének pereme 15-18 cm-es, harmada 10-12 cm-es, de nagyobb (23-26 cm-es fazekakból 4 db) és kisebb méretű edények (9 cm-es) is fordulnak elő. A fenékátmérők 17'

2 töredéken voltak mérhetőek és az adatok itt is széles skálán szóródnak. A szélső értékek 6,0 és 15,0 cm. Gyakoriak a 7 és 9 cm (7 eset, 41,0 %), valamint a 10-12 cm közötti értékek (6 eset, 35,3 %). Az edények falának vastagsága is változó, 0,2 és 1,2" cm közötti adatokat mértem. A töredékek 59%-a 0,4-0,5 cm vastag, de ha ezekhez hozzávesszük a másik két leggyakoribb értéket, a 0,3 és 0,6 cm-t, akkor megállapíthatjuk, hogy a fazekak 87,2 %-a 0,3-0,6 cm vastagságú. A nagyobb töredékekből az edények formájára nézve annyi állapítható meg, hogy a fazekak vállban szélesek. A leletek között egyáltalán nem találtunk festett edényt, és mindössze egyetlen mázas töredék került elő. Ez az alacsony szám azonban talán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a mázatlan edények aránya még mindig elég magas a XV. században (HOLL 1952, 182). Az objektumból származó négy fedőtöredék (8. ábra) a kúpos típusba tartozik. Valamennyi kézikorongon készült, és csillámos homokkal, valamint apró kaviccsal soványított. Peremkiképzésük különböző; egy megvastagodó és lekerekített, egy négyzet alakban megvastagodó és egy T alakban kiszélesedő peremű. Az utóbbi töredék széles bordákkal tagolt. A fedők peremátmérője 15, 18 és 26 cm. A fedők tömeges elterjedése a XIII. század végén, XIV. század elején következett be (PARÁDI 1958, 158) osztrák hatásra (HüLL 1963, 341). A lapos fedőket hamar felváltották az edény zárására alkalmasabb kúpos fedők (PARÁDI 1958, 158). A viszonylag közeli Nagykeszin is csak kúpos fedők fordultak elő ( HOLL-PARÁDI 1982a, 192). EGYÉB KERÁMIATÁRGYAK Az egy gyertya számára kialakított, talpán kissé sérült gyertyatartó (14. ábra) viszonylag ritka leletnek számít. A viasz- és faggyúgyertya népi világítóeszközzé csak a XIV-XV. században kezdett el válni (MÁRKUS 1940, 111), de városokban és kolostorokban is inkább csak a XV. századtól használták (HOLL 1992, 61). Használata azonban mindig is alulmaradt az olcsóbb, mécsessel és olajlámpással való világításnak. Szélesebb körben csak az iparosodottabb helyek, továbbá nagyobb vásáros helyek közelében terjedt el (MÁRKUS 1940, 112). A kis agyaggolyók (14. ábra) funkciójára semmi régészeti adatot nem ismerünk. Ha segítségül hívjuk a környék néprajzi hagyományait, találunk egy olyan ügyességi játékot, amelyet öt egyforma színű kaviccsal vagy golyócskával játszottak a gyermekek (CSABA 1988, 184-187). A gyerekjátékként való értelmezés azonban párhuzamok híján csak egy adatokkal alá nem támasztott felvetés lehet. 10. Szélesen, mélyen vagy szélesen, sekélyen besimított illetve keskenyen, mélyen vagy szélesen, mélyen bekarcolt vízszintesen körbefutó vonalak. 11. A mért értékek 9, 10, 10, 11, 11, 11, 11, 12, 12, 13, 14, 15, 15, 16, 16, 16, 16, 16, 16, 17, 18, 18, 18,23,24,25,26 cm. 12. A mért értékek 6,0, 7,0, 7,5, 7,7, 7,8, 8,0, 9,0, 9,0, 10,0, 10,0, 10,0, 10,0, 10,7, 11,5, 13,5, 15,0 cm. 13. Az 1 cm-es és azon fölüli adatok az aljtöredékekre jellemzőek. 167