Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Régészet - Ilon Gábor. Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről. Napbárka szimbólumok a Kárpát-medence urnamezős kultúra lemeztárgyain
ILON G.: Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről Seres József körmendi lakos (Kossuth L. u. 3. IV. em. 10.) 1997. december 9-én telefonon bronz kincsleletről tett bejelentést a Savaria Múzeumba. Innen még azon a napon P. Hajmási Erika és Medgyes Magdolna régészek ki is szálltak a lakására, de a depotot a tulajdonos nem adta át. Másnap, az épülő magyar-szlovén vasútvonal bajánsenyei leletmentésére menet sikerült megállapodnom a találóval és 3.55 kg-nyi bronzot (pl. kés, ép tokos-füles balta, sarló - 4. tábla 1,3; 5. tábla 3) adott át. December 15-én hoztam el a kincslelet „maradékát", újabb 32 kg bronz tárgyat és töredéket. A lelet összsúlya így 35.55 kg-ra növekedett. A találónak 1998. januárjában tálalási jutalmat fizetett a múzeum. A kincslelet előkerülést helye a szombathelyi Jaki úti temető (1-2. ábra A). Seres úr és két társa а С temető l/a szakasz 1. sor 26. számon nyilvántartott 200 cm mélyre ásott kriptája készítésekor - 1989-1991-ben'-, elmondása szerint a kripta gödrének oldalából bontották ki (2. ábra B). A bronzokat tartalmazó, összenyomódott és törött edényt széttörték, csak néhány töredéke (2. tábla 1-2) 2 keveredett a bronzok közé. Két munkás Seres úr állítása szerint - egy-két „fokost" (?) tartottak meg meguknak, de erre a tényre ők megkeresésemkor nem emlékeztek. Mindenesetre feltételezhető, hogy a depot nem egészen teljes. Ennek ellenére szükségesnek tartom mielőbbi, legalább részleges közzétételét, mert 1: Szombathely határából tulajdonképpen' az első ilyen korú kincslelet, 2. depótokat e korból (késő bronzkor - kora vaskor kezdete) és Vas megyéből csak a nagy fémműves központokból (Velem, Ság hegy) és szűkebb környékükről (Nagyság /KEMENCZEI 1988. Abb. 4. 12-16, KEMENCZEI 1996. 470, Abb. 13. 17-21/, IzsákfaVKEMENCZEi 1988a. No. 334 A, Taf. 37. 334 A/) ismerünk. Ugyanakkor megjegyzem, már a kérdéses kincsleletet megszerzéskor úgy véltem — többek között topográfiai helyzete miatt —, hogy a velemi központ termékeinek sorába tartozhat (1. ábra). Miután a kincs közel 300 db tárgyat tartalmaz, s azok mindegyikének közlését fontosnak tartom, erre pedig itt és most nincs lehetőségem, csak egy általános képet adok a depotról, ugyanakkor a tanulmányban egy tárggyal részletesebben foglalkozom. A TÁRGYAK LEÍRÁSA Edénytöredékek, összesen 13 db. Féltenyérnyitől a körömnyi nagyságúig, legalább két edényhez tartoznak. Anyaguk, soványításuk, kiégetésük egyöntetű. Bizonyosan egy korszakba sorolhatók, a./Tárolóedény/urna kihajló, háromszorosan síkozott peremtöredéke (2. tábla 1). Fekete, fényezett, az egész felülete jól átégetett, fekete. Törésfelületei egy 1 cm-es hosszúságú szakasz kivételével - frissek. Valószínűleg ehhez tartozik egy nyaktöredék és egy függőleges karcolásokkal ellátott oldaltöredék. (2 dbból összeragasztva! - 2. tábla 2), valamint további öt díszítetlen oldaltöredék. Két töredék belsején bronz patinanyomok láthatók. (Ezeket nem tisztítottam le!) Fv: 5-7 mm. b./ Oldaltöredékek, fekete, fényezettek, egész felületük jól átégetett, fekete. Közöttük több darabon nem recens a törésfelület. Fv: 3-4 mm. A törésfelületek alapján megállapítható tehát, hogy az edény(ek) már összeroppant állapotban volt(ak), amikor megtalálták (azokat), de újabb sérülések érték azt a néhány darabot is, amit eltettek. 'A tanulmány német nyelvű változata Bochumban jelent meg: Ein spätbronzezeitlicher Hortfund aus Szombathely (Steinamanger), Kom. Vas (Ungarn). Das Altertum 47. (2002) 149-169. 1. A találás lehetséges éveit a Temetkezési Vállalat jegyzőkönyvi bejegyzése alapján sikerült tisztázni. 1991. november 26-án temették ide az első halottat, Káldi Jánost. Dr. Andor Ferenc igazgató 1998. április 14-én kelt levele, SM ikt.sz. 1-12-98. 2. A diadémot restaurálta és rajzát Kiss E. Csaba készítette. Munkáját e helyütt is köszönöm. A depot egyéb tárgyainak rajzaiért Hamvas Ildikónak, Jóba Évának és Szilasi Attilának tartozom köszönettel. 3. Néhány további szombathelyi bronzkori bronztárgy közül, amelyeket a Nemzeti Múzeum Őskori Gyűjteménye őriz a legjelentősebb az óperinti bronz edény. Ezt 1899-ben vásárolták meg. Patay Pál az urnamezős kultúra középső fázisa emlékeként tárgyalja és 900-1000 körüli időpontra keltezte. Ld. PATAY P. 1990. 18-21. I. t. 1. 4. Celldömölk-Izsákfa-Guta dűlő. A község temetője mellett előkerült kincsleletet 198 l-ben szereztem meg a Savaria Múzeum számára. Fekete Mária 1982-ben végzett ott hitelesítő ásatást, amelyen én is részt vettem. A depot egésze még publikálatlan. 120
