Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Régészet - Farkas Csilla: Őskori sír Sárvárról
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) felszíni retusokkal dolgozták ki. Cs. Balogh Éva osztályozása szerint ezek formai és technológiai szempontból az I. csoportba tartoznak (Cs. BALOGH 2000, 50). A háromszög alakú nyílhegyek a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúrától (Cs. BALOGH 2000, 60; Uő. 2001, 98-99; MARTON 2000, 77), a késő rézkori bádeni kultúrán át (BANNER 1956; BoNDÁR 1987, 47), a korai (Cs. BALOGH 1992, 205), illetve középső bronzkorig megtalálhatóak (MARTON 2000, 78-79). Egy sír anyaga alapján nem vonhatók le általános megállapítások a kőeszközökre vonatkozóan. A sírban talált eszközök, elsősorban szilánk alapúak, de nem zárhatjuk ki egy sír leletei alapján a penge alapú eszközkészletet sem. A rézkori és bronzkori temetők, sírok, kőeszköz anyagának tipológiai és statisztikai feldolgozása alapján (T. DOBOSI 1968; Cs. BALOGH 1999; Uő. 2000; Uő. 2001) - még ha ezek a vizsgálódások az alföldi anyagokra szorítkoznak is elsősorban -, szűkíthetjük a kort a késő rézkortól kezdődően. Kizárva ezzel a kora és középső rézkor pengeiparát (Cs. BALOGH 2000, 49, 57-60; Uő. 2001, 98). Az alsónémedi temető leletanyagát vizsgálva Cs. Balogh Éva megállapítja, hogy a késő rézkori kőeszköz anyag, nagy többségében helyi nyersanyagot használó szilánkipart jelez (Cs. BALOGH 2000, 50-51, 62). A késő rézkorban is megtalálható háromszög alakú nyílhegyek, tipológiailag eltérnek a bodrogkeresztúri kultúra nyílhegyeitől, és arányában kevesebb is található belőlük (MARTON 2000, 77). A sírban található eszközök nagy része szilánk alapú eszköz. Méretük és formájuk alapján még inkább a vadászathoz, illetve az állatok feldolgozásánál használták (Cs. BALOGH 2000, 62). A bronzkorban az életmód változásával más eszköztípusokra van szükség. Tovább él egyebek mellet az ún. bifaciális megmunkálású, többnyire fűrész éllel ellátott szilánk, pengeszerű szilánk, illetve penge, valamint a háromszög alakú nyílhegyek. A bronzkori kőeszközök technológiai kidolgozása igen fejlett, de jelentőségük és használatuk változik (Cs. BALOGH 1992, 205; Uő. 2001, 99) 8 . A test bal oldalánál talált csonteszköz, valószínűleg egy gímszarvas agancsából készült. Felső harmadánál egy szabályos kerek lyuk található, ami feltehetően felfüggesztésre szolgált, de nem figyelhetők meg határozott kopás, vagy használati nyomok. A tárgy súlypontja, ha az átfúrásnál lógatták fel, a keskenyebb, kihegyesedő része felé van. A sírban is heggyel lefelé helyezkedik el, tehát valószínű, hogy felfüggesztették. Formájának kialakításakor addig csiszolták, amíg a belső lazább csontállomány felszínre került, ami törékennyé, sérülékennyé tette az eszközt. Használatának szerepe kérdéses, de azt feltételezhetjük, hogy törékenysége miatt, nem végezhettek vele erőteljes fizikai hatással járó munkát. Formája alapján talán bogozó lehetett. Mivel használati nyomok nem figyelhetők meg rajta, jelképi értéke is felmerülhet. A csont és agancseszközök használata általánosan jellemző az őskorban. A csonteszköz, feltételezett funkciója alapján fejlett állattartásra utal. A gyöngy anyaga mészkő, magányosan, nem a nyak körül helyezkedik el, valószínűleg nem ékszerként került a sírba, hanem vagy díszként, vagy az öv részeként funkcionálhatott. Hasonló mészkőgyöngyök a bádeni kultúra sírjaiból kerültek elő (BANNER 1956; BONDÁR 1987, 47-48; HONTI 1981, 32). A kőeszközök elhelyezkedése, pl. a késő rézkori bádeni kultúránál nem jellemző, a test különböző részein helyezkednek el (Cs. BALOGH 2000, 50). Jelen esetben azonban felmerülhet, hogy az eszközök, a váz dereka körül elhelyezkedve, talán egy övön függhettek, ahol a gyöngynek az öv díszítésében, esetleg záródásában volt szerepe. A sírt valószínűleg a temetkezés után nem sokkal bolygatták, eseüeg rabolták ki. Valószínűleg ismerték a rítust, hogy a fej felőli végén bontottak rá a sírra, itt esedeg értékesebb tárgy, valamilyen fém lehetett. Területünkön a késő rézkorban a bádeni kultúra népessége telepedett meg. Temetői, temetkezései igen változatos képet mutatnak, megtalálható mind a csontvázas, mind a hamvasztásos rítus is. Legutóbb Nevizánsky (NEVIZÁNSKY 1985, 249-272) foglalta össze a bádeni kultúra temetőit. A rítussal 8. A kőeszközök kapcsán hívta fel figyelmemet T. Bíró Katalin, JERZY KOPACZ: Poczatki epohi brazu w strefie Karpackiej w swietle materialow kamiennych c. művére. (Krakow, 2001 ) 115
