Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) október 10-én Ikervárról jött Hegyfalura, mert a vidékbeli hangulat szerint népfelkelésre minden fegyverfogható egyén erőszakoltatott, s ő leginkább a nép ingerültsége előli menekülés végett jött, mint vendég, Hegyfalura. Már akkor a felkelő tábor össze volt seregelve. Ugyanaz napon Sopron megyéből ágyúzás hallatván, a táborba kiment kiváncsiságból, de onnét félóra múlva visszatért, a felkelést nem rendezte, de nem is kellett rendezni, mert megyeszerte kormányilag köröztetve lévén a népfelkelés, arra mindenki kényszeríttetett. Sőt vallották, hogy Sopron megyéből a horvát sereg ellen fegyveres erő kívántatván, ő volt ki a felkelő népnek azt tanácsolta, hogy ne menjenek legalább addig, míg arra a magok hatósága parancsot nem ád. Következő napon, a többiekkel együtt kiindult lóháton a hegyfalusi kastélyból, fegyver azonban nála nem volt s látták, midőn mintegy 150 lépésnyire egy hídnál véletlen leesett a lórul s keze kitört, mire ő szekérre tétetvén, a hegyfalusi kastélyba vitetett s orvosi segély alatt volt 8 napokig Horváth József úrnál, azután pedig elutazott. Hanzséros József 56 esztendős, róm. kath., hegyfalusi urasági számtartó is ezeket vallotta, csupán azt nem hallotta, midőn Sopron megyének felszólítása következtében indulni akaró seregnek a késedelmet tanácsolta. Tásler Mihály 57 esztendős, róm. kath., szentgyörgyi lelkész azt vallotta, hogy ő gróf Batthyányt lórul leestekor ugyan nem látta, de róla azt mondhatja, hogy a népfelkelést nem rendezte, semmi hivatala nem volt, fegyvert nem látott nála s úgy látszott, hogy csak nézés végett jött a felkelő sereghez, hogy egyszersmind a nép ingerültségét magárul elháríthassa, kinek hangulata mindenkit a felkelésre erőszakoló volt, ő is fenyegettetett a nép által kaszávali agyonszúrással, azután pedig 200 pengő forint sarccal, s csak igen bajjal tudott menekülni a kényszerítés alul, mesterét pedig vonakodásért meg is döfték. Egyebet vallani nem tudott, minthogy a lóruli leesés után 5 nap múlva grófot meglátogatta, s keze kifícamlását látta. Ambrus János 30 esztendős, róm. kath., hegyfalusi jegyző szinte azt vallotta, hogy a gróf október 10-én délelőtt jött által Hegyfalura Ikervárrul, midőn már a felkelő tábor össze volt seregelve, ő a lóruli leesést nem látta, hanem általános lárma volt, hogy a gróf leesett a lórul. Ő csak azt mondhatja, miszerint betegen fekvésében bement hozzá s tőle a népnek szekerek felüli rendelést kért, ő azonban egyenesen azt feleié, hogy az nem tartozik őhozzá, de ha kötelessége volna is írni nem tudna keze kitörése miatt. Griesl Lőrinc 56 esztendős, róm. kath., hegyfalusi orvos csak akkor látta a grófot, midőn szekéren meghozatott, s kezét kificamolva tapasztalta, s ő orvosolta Hegyfalun 8 napokig, s még egészen meg sem gyógyult, már eltávozott. Kikérdeztük továbbá hegyfalusi Horváth József urat is, ki szinte a föntebbi tanuk vallásaival egybehangzólag azt vallotta, hogy nála a lóruli leesés után orvosi gond alatt 8 napokig volt. Egyébként hozzá, mind vendég jött. S ezen vallásukat az itt kikérdezett tanuk amidőn kívántatik, hittel is megerősíteni ajánlották. Tévén ezekrül hivatalos tudósításunkat. Kelt Szombathelyen, April 20-án 1849. 94