Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Bakay Kornél: A magyar millennium rendezvényei

S AVARIA 26 (2001) A keszthelyi születésű Varga Bernadett nemcsak felesége, tehát egyik fele Tóth Csabának, hanem művész-társa is, aki ugyanolyan jól tudja, hogy a képiség lényege nem az üres forma, hanem a mondanivaló. S lehet úgy is szépet és maradandót alkotni, hogy minden képben egyetlen mondanivaló jelenik meg. A négy művész közül egy festő, egy nemezelő, egy textiles és szőnyegszövő és egy szobrász. A szobrász, Bábel Anita, aki a Képzőművészeti Főiskoláról kikerülve éppen olyan nehezen talált magára, mint társai, belső küzdelmek árán lelte meg a maga festett samottos anyagát, egy ősi anyagfajtát s hozzá egy állandó igényt az őstudás megszerzésére. Mestere volt Somogyi József, Fricz Mihály, Kalmár Márton, amint mestere volt Varga Bernadettnek Szilasy Anna, Széchenyi Lenke, Tóth Líviának Zsótér László, ám a valódi tudást, az igazi utat mindannyian külön utakon járva, önnön maguk fedezték fel, nem ritkán persze segítséggel. Bábel Anitát már díszletszobrászként és a siklósi mesteriskola növendékeként megérintette az Ókori Kelet semmivel össze nem hasonlítható világa, de ezen belül kivált a keleti ősi művészet zártsága, egyértelműsége, tisztasága. Csaknem kizárólag női szobrai felidézik a mesés Krétát, az Óvilág egyiptomi figuráit, de ennek a női tündérkertnek a címei is sokatmondóak: Napmadár, Napfelkelte, az Ég Asszonya, Lélekőrző, Tűzőrző, Forrás, Vigyázó és persze Emese álma, (kicsiben és nagyban) és ott áll a tulipános kopjafa is, a felső tér egyik fő helyén. A szobrokon először jólesően végigsuhan a szemünk, mert szépek, de azután felfedezzük a rejtettebb képjeleket: az életet szimbolizáló rügy eket, madáralakokat, a nőiség jelképeit, a magában is zárt alakok szuggesztivitását. 4. kép. 1-2: Bábel Anita munkái Abb.4. 1-2: Kunstwerke von Bábel Anita 168