Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

M. Kozár Mária: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához. 1. Hagyatéki és vagyonleltárak

S AVARIA 26 (2001) forintra értékeltek, a négyosztatú tömésfalu ház (négy székkel és egy asztallal) pedig 145 forintot ért 1823-ban (Szakonyfalu). A háromosztatú lakóépület mellett (Szakonyfalu 1821), mely 63 forintot ért, állt egy fából épült kamra, nyitott színnel (30 f) és egy tömésfalu kamra is pajtával, melynek kocsiszíne is volt. Ezt az objektumot annyira értékelték, mint az előző kettőt (120 f) az istállóval, a kamrával, nyitott színnel, valamint a háromosztatú sertésóllal (30 f). Ebben a hagyatéki leltárban szerepel a tömésfalu ház helyi, szlovén elnevezése (Szatz - sóuc: szalmával kevert sárból épült fal). Kossics József leírásából tudjuk, hogy a szomszédos nagybirtokon (ahova Felső- és Alsószölnök, illetve Ritkaháza szlovén falvak is tartoztak) Batt-hyány Alajos "egynéhány esztendők előtt az új házakat többé nem fából, ha-nem vagy téglából vagy mórból parancsolta építetni, resolválván hív jobbá-gyinak kegyelmesen elegendő szalmát a mórházaikhoz. Állanak is már, ki-vált A. Szolnokon, Hlyen szapora házak." (KoSlC 1828 12) A vizsgált boronafalú házak két, (Istvánfalva 1823), három- (Szakonyfalva 1821, 1823, 1824; Orfalu 1822, 1823), négy- (Szakonyfalva 1822) és ötosztatúak (Tótfalva 1823) voltak. Egy újonnan épült négyosztatú lakóépület 1822-ben 180 forintot ért. Egy régebbi háromosztatú 65 forintot, újabb (1824) pedig 120 forintot. A kétosztatú „régi" házban (35 f, Istvánfalva 1823) eredetileg egy hétgyermekes házaspár élt. A vagyonleltár elkészítése idején négy leányt már kiházasítottak volt. A gazda a legidősebb fiú lett, öccsével, anyjával és húgával élt a háznál. (A húga azért maradt a háznál, mert sánta volt.) Ezen a portán a következő gazdasági épületek voltak: két kamra (30 f), két rossz állapotban lévő istálló (15 f), egy háromosztatú sertésól (6 f), pajta a "fiával" és kamrával (60 f). (A pajtában tartották a szekereket és itt csé-peltek, a "fiában" raktározták a szálas gabonát vagy takarmányt.) Szakonyfaluban három háromosztatú házban - egy hagyatéki leltár szerint a következő családok éltek: 1821 (63 f): A másodszülött fiú lett a gazda (az első meghalt). A házban élt még a néhai gazda harmadik felesége négy gyerekkel. A lakóház mellett állt egy boronafalú kamra nyitott színnel (30 f), tömésfalú kamra pajtával és pajtafiával (120 f). Az istálló mellett volt még egy kamra nyitott színnel és háromosztatú sertésóllal (30 f). 1823 (65 f): A legidősebb fiú lett a gazda, aki anyjával élt. Nővére férjhez ment, öccse katona volt. A gazdasági épület részei: pajta fiával (25 f), két új istálló kamrával és nyitott színnel (55 f), valamint két sertésól (5 f). 1824 (120 f): A gazda a legidősebb fiú lett, aki anyjával és beteg húgával és öccsével élt a portán. Egyik nővére férjhez ment és elköltözött. Volt két istállójuk (40 f), pajtájuk pajtafiával és kamrájuk nyitott színnel (20 f), valamint két régi sertésóluk (4 f). A mogersdorfí (ma Ausztria) szőlőhegyen volt egy pincéjük (6 f) nyitott színnel (5 f), préssel (25 f). Két háromosztatú házban Orfaluban - egy vagyonleltár szerint - a következő családok éltek: 142