Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)
Balogh Lajos–Víg Károly: Vízkeleti Vargha Andor növényábrázolásai (1924–1926) a szombathelyi Savaria múzeumban
S AVARIA 26 (2001) említsünk közülük néhányat, egy-egy irodalmi példát is hozzáfűzve. Botanikai irodalmunk egyik legdíszesebben kiállított művét az elsősorban Szlavónia, a Bánság és Sáros vármegye gombavilágát kutató SCHULZER István (18021892) és - saját gyűjtései nyomán - a felvidéki Szepesség kutatója, KALCHBRENNER Károly (1807-1886) jelentette meg ^Magyarország hártyagombáinak válogatott képei" (KALCHBRENNER 1873-1877) címmel. 8 Művészi illusztrációi a két mikológus avatott kezét dicsérik (GOMBOCZ 1936). A XIX. század második felének BORBÁS Vince mellett legnagyobb flórakutatója SIMONKAI (SlMKOVlCS) Lajos (1851-1910), geobotanikus és szisztematikus, középiskolai, majd egyetemi tanár. Hárs-monográfiájának (SIMONKAI 1888) növényrajzai is elsőrangúak. A kecskeméti gimnáziumi tanár, gombakutató HOLLÓS László (1859-1940) a pöfetegekről (HOLLÓS 1903) és földalatti gombákról (HOLLÓS 1911) írt, színes táblákkal illusztrált könyveinek hazánkban és külföldön is igen nagy sikere volt. A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályának vezetője, az elsősorban növénypatológus ISTVANFFI (SCHAARSCHMIDT) Gyula (1860-1930) algológiai (ISTVANFFI 1884) és mikológiái (ISTVANFFI 1899) munkáit is mintaszerű ábrákkal díszítette. MOESZ Gusztáv (1873-1946), ugyanezen intézmény mikológusa és későbbi igazgatója, a nagy és mikroszkopikus gombák, sőt a virágos növények (MOESZ mscr.) kitűnő rajzolója is volt (MOESZ 1942; MOESZ és UBRIZSY 1950). Az elsősorban moha- és harasztkutató, valamint a Folia Cryptogamica című folyóirat alapítója és szerkesztője, GYŐRFFY István (18801959) egyetemi tanár intézetében sokat törődött a rajzkészség fejlesztésével (vö. pl. GYŐRFFY 1937), amelyet DEGEN Árpád a „kolozsvári iskola" kiváló erősségének nevezett (CSAPODY 1963). SZABÓ Zoltán (1882-1944) a budapesti tudományegyetem tanára, a Botanikai Közlemények szerkesztője, többek között kiváló varfű-monográfiáját (SZABÓ 1905) is maga látta el rajzokkal. JÁVORKA Sándor (1883-1961) a magyar flóra feltárásának vezető egyénisége, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója fő műve, a magyar flórakutatás másfél évszázadát lezáró szintézis, a „Magyar flóra" (JÁVORKA 1924-1925). Az ennek szerves kiegészítőjeként CSAPODY Verával létrehozott „Iconogr-aphia" oldalain az ő keze alól kikerült sikeres ábrázolások is találhatók (PRISZTER ex verb.; CSAPODY 1963). SZEMERE László (1884-1974), főként a földalatti gombák Európa-hírű kutatója (SZEMERE 1926, 1965) jelentős számú, míves akvarelljét az MTM Növénytárban őrzik (SZUJKÓ-LACZA 1988). KRENNER József Andor (1900-1979) a budapesti egyetem magántanára, az alsóbbrendű növények parazitológiájának kutatója és ügyeskezü ábrázolója volt (KRENNER 1958). A Kárpát-medence növényvilágának legjelentősebb huszadik századi ábrázolója CSAPODY Vera (1890-1985), Budapesten élt botanikus, grafikus, növény illusztrátor, 35 éven át JÁVORKA Sándor rendszeres szerzőtársa. iy á magyar flóra képekben" JÁVORKA tudományos, és CSAPODY művészi pontossága és hűsége szempontjából az egész európai botanikai irodalom Anton HARTINGER által készített színezett kőnyomatokkal (kromolitográfiákkal) (NISSEN 1951). 10
