Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Kádár Zoltán: Spincibus Augustis

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA (A SPICIBVS felirat SP(h)INCIBVS kiegészítése is lehetséges). Jóllehet mindkét emlék a SZENTLÉLEKY Tihamér

4 által a szombathelyi Thököly úton feltárt Iseum területén kívül került felszínre, minden valószínűség szerint eredetileg ott állott, tekintetbe véve, hogy az említett istenség tisztelete - egyiptológusaink egybehangzó véleménye szerint

5 - Aegyptus provinciából juthatott el a Kárpát-medencébe. A közelfekvő területeken fellelhető ilyen emlékeket illetőleg egyiptomi jellegű attribútumokat viselő római császárkori sphinxdom-borművet találunk a bécsi Kunsthistorisches Museumban

6 , a dáciai Potaissaban pedig ahol az Isis-tisztelet jelentőségére többek közt a collegium Isidis

7 nevét említő felirat is utal egy sphinxet ábrázoló bronzszobrocska

8 került felszínre. Az említett savariai feliratok közül különösen a Sp(h)incibus Aug(ustus) dedikált oltár (1. ábra) kiemelt fontosságú. Az ajánlás sajátossága, hogy világosan utal az istenség páros voltára, továbbá kiemeli annak előkelő helyét a kultuszok közt, ezt hangsúlyozza az aug(ustis) császár-kori tiszteletének központjában álló Isis istennő az, akit az ottani feliratok Augusta jelzővel tisztelnek meg.

9 Kettős sphinx római kori emléken kultikus összefüggésben

10 legjellegzetesebb ábrázolásban egy Herculaneumban feltárt Isis-szentélyt díszítő falképen látható (az emléket a nápolyi Museo Nazionale őrzi - 2. kép). A freskó egy szentély lépcsőfeljárója előtt lezajló szertartásokat mutatja be: legfelül, a templom bejárata előtt, hófehér ruhába öltözött pap áll szembefordulva, fehér vászonkendővel beburkolt kezében a szent vizet tartó edényt

11 emeli magasra (a szent víz a megölt és újjászületett Osiris, látható megjelenésében a Nílus), mellette mindkét oldalt egy-egy, szisztrumot csörgető templomszolga, mögöttük jobbra és balra hasá.balakú hatalmas posztamensen egymással szembenéző sphinxek fejükön ureuszkígyóval.

12 Az ureuszkígyó mint a „királyi istenek" (Hórus és Seth), továbbá a Napisten jelképe, világosan utal arra, hogy az ábrázolt lények - latin kifejezéssel élve: Sphinces Augustae. Feltételezhető, hogy a savariai Isis-szentély bejáratát is hasonló jellegű szobrok ékesítették s a Sp(h)incibus Aug(ustis) dedikációjú oltár az ő tiszteletüket hirdeti: ezeknek az isteni lényeknek 4 SZENTLÉLEKY T. vonatkozó tanulmányainak jegyzékét lásd: TÓTH I. A savariai Iseum kutatásának eredményei és feladatai. Savaria 23/3.(1966-1997)1998,339-340. ' 5 WESSETZKY V. Die Probleme des Isis-Kultes in Ober-Pannonien. ActaArchHung XI. (1959) 271, IDEM, Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden, 1961, 36.; KÁKOSY L. Reflexions sur le problème de Totoes. Bull. Du Musée Hong. Des Beaux-Arts No. 24. (1964) 14.; 40. jz.; IDEM, megjegyzések a Totoes-problémához. и.о. 107. 40. jz. 6 HOLL, R. Römerzeitliches Sphinxrelief mit griechischer Weihinschrift Österr. Jahreshefte XLIII (1955) 68-69. WESSETZKY V. ActaArchHung XI. (1959) 271.; A sphinxábrázolások típusairól a római művészetben általában = „Sphinx", in: PWRE III A (1929) 1745. skk. h. 7 CIL III 882 8 VLASSA, N. Sfinxul de bronz de la Potaissa = Le sphinx en bronze de Potaissa. Potaissa 2. (1980) 133-153. (további irodalommal). 9 Lásd - többek közt - két savariai feliratot: RIU 14-15. 10 Figyelemreméltó, bár nem egyiptomi jellegű az a sphinxpár, amelyik Octavianus Augustus császár primaportai szobrának vállpáncéldíszén látható, ezek nyilván nem csupán díszítmények, hanem jelképes értelmük is van, hiszen a császár éppen egyiptomi győzelmének köszönheti egyeduralkodó voltát, az Imperium Romanum megteremtését, a szobor-részlet képe = DUCATI, P. L'arte in Roma dalle, origini al sec. VIII, Bologna, 1938. LXVII. t. 11 Hasonló kancsó az egyedi kincsben is előfordul, melyet valószínűleg a Savariából menekülő, az egyiptomi kultuszokat ápoló papok rejtettek el a keresztények elől a IV-V. század fordulóján, v.o. WESSETZKY V. ActaArchHung XI. (1959) 271-274. (korábbi irodalommal). 12 TURCHI, N. La religione di Roma antica. Bologna, 1939. 259., XX.t; LEIPOLDT, J. - GRUNDMANN, W. (hrsg.) Umwelt des Urchristentums. 5. Aufl. Berlin, 1966.

1. 125., 4. Aufl. 1976. III, 294. t. 13 K(arl) M(artin), s.v. Ureus in Lexikon der Ägyptologie. Wiesbaden, 1986. 865. h. 84-