Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Ilon Gábor: Egy valódi „Via Rustica” Savaria territoriumán
ILON GÁBOR: Egy valódi „Via Rustica" Savaria territóriumán kon lelt keréknyomokat. Megkockáztatom - ezek alapján - revízió alá kellene venni az eddig elkészített rekonstrukciók egy részét. Feltárt útjaink térképi rögzítése alapján 9 az alábbi közlekedési helyzetet rekonstruálhatjuk: a kelet - nyugati út a Savaria - Bassiana - Arrabona főúttal párhuzamosan, attól egy római mérföldre (ezer kettős lépés, azaz 1478 m) északra halad (1. ábra). Az útkereszteződésbe északról érkező út a Borostyánkő úttól keletre fekvő villa rustikákat kötötte be az előbbi útba és az útkereszteződéstől déli irányba haladva az utazó a Savaria - Bassiana - Arrabona főútra (TÓTH 1977, 66-67 és 2. kép) érkezhetett. Több mint egy évtizede ismert, de csak a Zanat elkerülő út I, szakasza ideiglenes bekötő útja építésekor, 1999-ben lett részben megkutatva 10 a falu nyugati kijáratánál elterülő villa. Ez nyilván a most ismertetett kelet - nyugati irányú útra volt bekötve 11 , ahogy a Bogáca-értől nyugatra - az ásatás közben, terepbejáráson - felfedezett település vagy villa, amelynek temetőjét megtaláltuk. Elképzelhető, hogy az útkereszteződésből délre vezető út a Savaria - Bassiana út mansioját tette megközelíthetővé észak felől. A táborok és a települések utcáit és esetleg a kivezető utakat gyakran kőlapokkal burkolták, pl. Savariában, Zalalövőnél (Salla) és Scarbantiában (Sopron) bazaltlapokkal, Aquincumban és Carnuntumban mészkőlapokkal (TÓTH 1998, 22, MÓC S Y- SZILÁGYI 1990, 116). A külterületen a fontosabb közlekedő utak (pl. limes út, Borostyánkő út) is először egyszerűbb kivitelezésűek voltak és csak évszázadok alatt váltak komfortosabbá. Az út ágyát kavicsozták, több réteg követ és földet hordtak fel, amit ledöngöltek. A felszínt pedig kaviccsal vagy helyben oltott mésszel kevert kaviccsal burkolták (TÓTH 1977, 68, VIS Y 2000, 121). Másként: szántott terepenjárva, avagy repülőből ezek kavicstöltésként ill. fehér sávként jelentkeznek. E szilárd útburkolatra nyilván azért volt szükség, hogy e főutakat bármelyik évszakban, akár rossz időjárási körülmények (pl. eső, sár, hó) között is használni lehessen (VISY 2000, 122). A limes út szerkezetét is - elsősorban VISY Zsolt (VISY 1989, VIS Y 2000) kutatásainak köszönhetően - elég jól ismerjük. Szélessége 10.4 és 5.5 m között ingadozik és az út árkait nem mindig lehet azonosítani (MÓCSY-SZILÁGYI 1990, 116, VISY 2000, 121). Meszes habarcsos kavicsozásból állt Mosonmagyaróvár területén (VISY 2000 17), fehér, sóderes sávként jól látszik, pl. Győrszentiván, Ács, Tokod, Tahi, Rácalmás (VISY 2000, 21, 26, 42, 52, 69) határában. Brigetio - Aquincum között a Süttő és a Piliscsév közötti szakasz kavicsozott, Tokod határában 5.5 m széles (H. KELEMEN 1992, 23-24.). A szilárd útburkolat teljes kivitelezéséről azonban még a limes út esetében sem beszélhetünk. Csak egyszerű földút volt Intercisától délre a IV. század közepéig és csak a keleti oldalán volt útárok. Matricánál szintén útárokkal rendelkezett (MÓCSY-SZILÁGYI 1990, 116, VISY 2000, 121). A Borostyánkő utat Nádasd község határában vágták át. Eszerint talpszélessége 9 m, az úttest szélessége 5.5 m volt. 0.7-0.8 m magas kavicstöltés képezte és az úttest két oldalán nem volt árok (CSERMÉNYI-TÓTH 1979-80, 177, 203, 3-4. ábra). 12 Vindobona és Carnuntum között az útárok rézsűjét kitapasztották (MÓCSY-SZILÁGYI 1990, 116). 9 Derdák Ferenc geodéta (Savaria Múzeum) munkáját e helyütt is megköszönöm. 10 Sosztarits Ottó feltárása. 11 A terület 1999. évi ortografikus légifelvételén a villa és annak bekötőútja jól látható. 12 Az ásatok másutt nem ugyanezeket az adatokat közlik. Cserményi-Tóth 1982 288. 75
