Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Fitz Jenő. Gorsium társadalma a feliratok alapján

S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA az Enns folyótól a Duna torkolatáig ért - procuratorai voltak. Közülük ketten is, a lovagi parancsnokhoz hasonlóan, a C. Antonius Rufus nevet viselték.

5 Ha ez a családfa valóban helytálló, egyik leszármazottja, C. Titius Antonius Peculiaris, Alsó Pannónia főpapja volt, Gorsiumban.

6 Felirata Aquincum colonia decuriojának, valamint egy municipium decuriojának és II virének nevezte. Az utóbbi, - vitatott - municipium nevéből egyedül egy G betű maradt meg, talán éppen Gorsiumról lehetett szó. Peculiarist gorsiumi tisztségviselése a helyi arisztokrácia tagjai közé sorolná, esetleg több generáción át - akár az ala praefectusig visszamenő - örökölt birtokkal. Az adatok túlságosan esetlegesek ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot feltevésnél többnek tekintsük. C. Antonius Rufus mellett egy másik lovag is ismeretes, aki ugyancsak az ala Scubulorum tisztje, subpraefectusa, azaz helyettes parancsnoka volt: M. Iulius Sabinus.

7 Ez a férfiú Aquileiaból származott, ahol a városi adminisztrációban fölfelé haladva idővel a legmagasabb posztig eljutott: duumvir iure dicundo quinquennalis volt. A római polgárjogot apja szerezte - aki katona lehetett, Tiberius hadjáratainak résztvevője, leszerelésekor került, a gyakorlatnak megfelelően, a cives Romani közé. Tiberius Iulius neve alapján erre Tiberius császár uralkodása alatt került sor. Fia a városi szolgálatban szerzett érdemeiért a lovagrendbe került. Bár ez a kitüntetés bizonyára élete delén érte, az ambiciózus férfiú nem hagyta veszni a lehetőséget, amely, mint lovag előtt, megnyílt számára: megpályázott egy, az équités Romani számára fenntartott tiszti állást. így került Claudius, vagy Nero császár idején Gorsiumba. A koros municipális tisztségviselők rendszerint megelégedtek egyetlen katonai beosztással, az otthoni társadalomban ez is rangot, megbecsülést jelentett. így volt ez M. Iulius Sabinus esetében is, akinek katonai ismereteit apja emlékei jelentették: a Sárvíz melletti táborban, mint subpraefectust, különösebb harci feladatok nem szorongathatták. Az ala további katonái közül Ti. Iulius Rufus

8 talán gorsiumi éveiben szerelt le és Scarbantia (Sopron) közelében jutott tisztes földbirtokhoz. A feltételes mód gorsiumi szolgálatával kapcsolatban azért indokolt, mert Rufus Tiberius császártól kapta polgárjogát, mielőtt az agg uralkodó Capri szigetén 37-ben elhunyt. A lovascsapat ebben az időben még a Duna alsó folyása mellett, Nicopolis környékén állomásozott. A polgárjog adományozására azonban rendesen a 25 évi szolgálatot követő elbocsátás alkalmával került sor. Ti. Iulius Rufus azonban kitartóan katonáskodott, 50 éven át kapott stipendiumot, ami az I. században az illyricumi hadseregben nem volt egyedülálló:

9 a második félidőben - esetleg altiszti beosztásban római polgárként. Pannóniai megtelepedése arra mutathat, hogy ebben a provinciában vált meg alakulatától. Még mintegy másfél évtizedet élt baráti-rokoni körben, a halál 85 éves korában érte utói. A lovascsapat egy másik veteránja, T. Flavius Celsus,

10 68/69 után halt meg, 50 éves korában, néhány évvel azután, hogy a lovas alakulat Felső Germania provinciában elfoglalta új 5

Fitz 1993-95, 718-719, 395. sz.; 734-735, 417.sz. 6 CIL III 10496; Fitz 1993-95, 426-427. 7 ILS 2704; Fitz 1993-95, 258, 126. sz. 8

AnnÉp 1909, 198.; CSIRÖ, 1/5, 13-14, 9.sz. 9 ILS 9164. 10 CIL XIII 7580 50