Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Borhy László. Venus Anadyomené-szobor torzója Savariából

BORHY LÁSZLÓ: Venus Anadyomene-szobor torzója Savariából A római császárkori Venus-szobrok már csak nagy vonalakban emlékeztetnek akárcsak a hellenisztikus kori "eredetikre" is, és sokkalta inkább egyfajta eklektikus ízlést tükröznek. A görög szobrok Kr. e. 2. században meginduló másolása nyomán a hellenisztikus korban rögzült Aphrodité-ikonográfia, elemeinek is óriási változatossága jelent meg: felbomlottak a tartólábbehajlított láb és a hozzájuk kapcsolódó testtartásban, és egy adott típus megjelenítésében mutatkozó korábbi törvényszerűségek, keveredett a kezek tartása is, és mindenféle mellékalakok (pl. a megszokott Erós/Amor-, triton- vagy delfinalakokon túl ithyphallikus Priapus, "három Grácia"), támasztékok (pl. fatörzs vagy korsó drapériával letakarva, stb.) tűnnek fel, sőt, a megszokott Aphrodité-Venus-Щeket magánszemélyek vagy császárnék portréival is felcserélték néha, és informa Veneris ábrázolták őket (MIKOCKI 1995, 112-115; SCHMIDT 1997, 204-205 és 227-229).

8 A római császárkori eklekticizmus nyomán kialakuló, és az egyértelmű ikonográfiái besorolást egy ennyire töredékes szobor esetében felettébb nehezítő formagazdagság ellenére a savariai márványszobrocska valószínűleg Venus egyik legnépszerűbb és a késő római császárkorig magánházakat és larariumokat egyaránt díszítő, leggyakrabban vallási tartalom nélkül egyszerűen szépség- és szerelemistennőként ábrázolt aspektusává, nevezetesen Venus Anadyomene alakjává egészíthető ki. A kiegészítésben azonban továbbra is bizonytalan a karok pontos helyzete, valamint a kétoldalt letört mellékalakok és/vagy támasztékok eredeti formája (5. kép). ,._ A test egyes részleteinek elnagyolt, részben körvonalakban történő megjelenítése (pl. köldök) vagy már-már a prüdéria határát súroló puritán elhagyása (pl. papilla, szeméremszőrzet), a plaszticitás erőteljesen érvényesülő hiánya (pl. a hátra tapadó, épphogy csak érzékeltetett hajfürtök), a schematizmus előtérbe kerülése (pl. combokat élesen elválasztó vonal, vagy a szeméremtest háromszögalakú megjelenítése), az anatómiai anomáliák (pl. keblek alacsony elhelyezése és valószerűtlen alakja) alapján, amelyeket a klasszikus előképhez közelítő, és a savariai szobornak egyedül ezáltal kvalitást kölcsönző.megoldások (pl. a jobb, "állóláb" felé forduló, S-alakban ívelő, egymás felé konvergáló csípővel és vállal megjelenített test lásd "Aphrodité Diadumené")

9 sem ellensúlyoznak, valószínűleg a Kr. u. 3. századra keltezhető, amikor megkezdődött a művészeti produkció mennyiségének, és ezen belül is a másolatok készítésének csökkenése és az alkotások művészi színvonalának hanyatlása. A Venusszobrocskák azonban = főleg a provinciákban - továbbra is kedveltek maradtak, sőt, a Kr. u. 3. század második felétől az ókor végéig a korábban pompeii mozaikokról és falfestményekről ismert témák (pl. Venus születése) észak-afrikai mozaikokon váltak ünnepeltté. 8 A fent elmondottak hatványozottan vonatkoznak a Praxiteles által alkotott Aphrodité Knidia típusára visszavezethető Venus pudica típusra, amely E. Schmidt tipológiájában az álló, ruhátlan Venus csoportjába tartozik. A különböző képi összefüggésből kiszakított elemek újra egymás mellé rendeléséből azonban - Venus Genetrix és a lebegő helyzetben ábrázolt Venus alakján kívül - nem született eredeti római alkotás. 9 Vö. 3. jegyzet. 33