Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA Összegzés Az előzőekben ismertetett vizsgálati eredmények szemléltetik, hogy a tavaszi árpa, mint jelzőnövény, a környezeti tényezők viszonylatában hogyan viselkedik. A növény a legintenzívebb növekedést a szárbaindulás időszakában produkálja. A legjelentősebb, légifelvételeken is értékelhető jelenségeket a tavaszi árpa május végén és június elején adta. Június közepétől a termésjelenségek halványodni kezdtek, a hónap végére, de inkább július első hetére meg is szűntek a légifotózás számára értékelhetőnek lenni. A túl korai, azaz áprilisi légifelvételezésnek sincs sok haszna, ha a fedőnövény árpa és az időjárás - mint esetünkben - a növényeknek kedvez. Mostohább időjárási viszonyok hatására az élőlények, mint például az árpa, vontatottabb növekedési ütemet produkálnak. A mérési eredményekből is jól kivetető, hogy a növény életében az egyik legfontosabb meteorológiai tényező a csapadék mennyisége, minősége és a csapadék eloszlása. Tehát ha a csapadék nem megfelelően biztosított és még a talaj állapota is negatív tényezőként hat, a növény még érzékenyebben reagálhat a talajban lévő régészeti objektumok jelenlétére. Ezen jelenségek így a régészet számára a légifotók segítségével könnyen értelmezhetők. Igaz tehát az, hogy a légifotózással és a növények termésjelenségeivel foglalkozók, mindig egy kicsit szélsőségesebb, szárazabb klímában reménykednek, mert ilyenkor sokkal erősebbek a jelenségek. A növények kára tehát a tudomány hasznára is válhat. A munka egyik nem titkolt szándéka, hogy a légifotózással foglalkozó régészek, szakemberek számára hasznos segítséget nyújtson munkájukban. A mérési eredmények felvételekor és későbbi értékelésénél az a kíváncsiság vezérelt, hogy az adott vegetációs időszakban, a fennálló meteorológiai tényezők mellett melyik az a hónap, vagy esetleg hét, ahol az árpa a legszembetűnőbb jelenséget produkálja a fotózás szempontjából, és hogy ezt lehet e általánosítani. A legfeltűnőbb méretbeli és színkontrasztbeli eltéréseket a gabonanövény a hetedik vizsgálati periódusban, május utolsó hetében (05.24 - 05.30.) adta, de a produkált jelenség nem volt erőteljes. A méretbeli eltérés meghaladja a tíz centimétert is a legmagasabb egyedeknél mérve. A színbeli eltérés esetében nagyon szépen és világosan kitűnik a zöld és a sárga színek közti határozott kontrasztbeli eltérés. Ez a jelenség kisebb magasságból nézve - esetünkben egy nagyobb fáról -jól látható, optikai berendezések nélkül is értékelhető. Az objektum kiterjedését tekintve nagyobb magasságból is értelmezhető ez a jelenség. A méretbeli eltérés esetünkben nem annyira érzékelhető pusztán a szemünkkel, ellenben a táblán történő mérésekkel igen pontosan meghatározható. Az objektumon nevelkedő egyedek valóban gyengébben fejlettek. Ez megmutatkozik a bokrosodás alacsony mértékében, a gyengébb, erőtlenebb hajtásokban, az apró szemtermésekben és a kevésbé szilárd tartású szárakban, levelekben. Az imént tárgyalt jelenségek mind a növények táplálkozási zavaraira vezethetők vissza. A soron következő vizsgálati periódusban a színbeli eltérés határozottan elmosódottabb, mondhatni tompább, de még mindig jól kivehető. A jelenség intenzitásának csökkenése szoros összefüggésben áll a kalászolás kezdetével. Június első hetében az objektumon kívül élő növények is a kalászolás stádiumába érkeztek lassan 224