Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA Mivel az objektumról rétegtani metszet is készült (8. ábra) egy leletmentés során 2001. április 24-én, a vizsgálati területtől 200 méterre DNy-ra a Rábához közel (9. ábra, 10. ábra 1), pontos képet kaphatunk a vizsgálat alá vett út szerkezetéről. Ezzel a szerkezeti felépítéssel talákozhatunk az útszakasz egészén (CSERMÉNYI-TÓTH 1979-80). A terület talajtani jellemzése A vizsgált terület talajtanilag a réti öntés talajok típusába sorolható. Ebben a típusban mind a réti folyamat, mind a talajok öntés jellegének nyomai felfedezhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés és az öntésterületek hordalékának rétegzettsége és kialakulása egymás mellett jelenik meg. A talaj humuszos rétege jól kivehető és általában 30-40 cm vastagság jellemzi. Szervesanyag tartalma elmarad valamivel a többi réti talajtípusokétól. A rét öntéstalajok szerkezete a legtöbb esetben csak gyengén szemcsés, hiányoznak belőle az erőteljes dinamikát mutató nagyméretű szemcsék (STEFANOVITS 1981, 253). Kémhatásukat és savassági értékeiket elsősorban az öntés jellege szabja meg. Ezen talajok kialakulása az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talaj képződésre. A megtelepedő állandó növénytakaró alatt megindul a humuszosodás (STEFANOVITS 1981, 253). Vízgazdálkodásuk általában kedvező, és ha a talajvíz nincs közel a felszínhez a tavaszi nedves időszak sem tart soká. A nyári időszakot a talajvíz háztartása a növények számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag ellátottságaik kedvezőek, de a kisebb szervesanyag tartalom következtében nitrogénszolgáltató képességük gyenge (STEFANOVITS 1981, 151). A humuszréteg vastagsága és szervesanyag tartalma alapján több változatát különböztetjük meg. A tanakajdi Vas Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás

4 méréseredményei szerint konkrét adatokkal is rendelkezünk a területre vonatkozóan (1. táblázat). A fúrást a Borostyánkő úton kijelölt mérési pontomtól (2. ábra, 10. ábra 2) D-re nagyjából 80-100 méterre végezték. Az adatlaphoz tartozó szöveges megjegyzés az alábbiakat tartalmazza: Egyházashollóstól északra két kisebb, és Magyarszecsődtől délre egy nagyobb részen (84 hektáron) találunk réti öntéstalajra jellemző típust. Az itt található altípus lényegében humuszos öntéstalajból, az öntésréti talajok felé való átmenet. A vizsgálati szelvényben az öntésjelleg gyengébb, mint az öntéstalajokra általában jellemző, de erősebbek, mint az öntésréti talajtípusnál megfigyelhető érték. Az öntésjelleg csökkenésével fordított arányban a réties jelleg erősödése tapasztalható. Esetenként ezekben a részekben is megtalálható az eltemetett réteg, azonban ennek hatása, elhelyezkedése miatt kevésbé jelentős. A talaj kötöttsége a felső rétegekben közepes, az alsóbb rétegekbe közepes-gyenge. Mechnikai összetételét tekintve a legjellemzőbb a 0,002 mm körüli szemcsenagyság. Humusztartalma változó, közepes-magas. A humusz százalékos aránya a talaj felső 25 cm-es rétegében meghaladja a 3,5 %-ot. A területre átlagosan az 1,36-3,58 %-os humusztartalom jellemző. Az altípus felső rétegének kémhatása esetünkben semleges, gyengén savanyú (pH: 5,68-7,44). 3 ILON Gábor szívességét, aki az adat publikálási jogát átengedte, e helyütt is köszönöm. 4 GRÁCZOL Csaba és UGHY Péter szívességét köszönöm, hogy kutatásaimat támogatták. 214