Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

VÁMOS GÁBOR: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán Az első kérdés, ami megfogalmazódhat bennem, hogy miért nem jelzett akkor a növény? A kérdésre az 1999. április 18-tól július 4-ig tartó méréssorozat adta meg a választ, ami tizenkét heti intenzív terepi munkát jelentett és teljes mérési dokumentációt eredményezett. Ez képezi jelen feldolgozásom alapját. Ebben a munkában csak a negatív termésjelenségeket tudtam részletesen vizsgálni, csak egy adott területre vonatkozó adatokkal dolgoztam és csak egy szántóföldi kultúrnövény került a palettámra munkám során. Ez első hallásra igen kevésnek tűnik. Az összegyűjtött anyagok alapján igyekeztem olyan elveket megadni, amelyek segítik az ilyen jellegű feladatok megoldását, és előre mozdíthatják a kutatását. A régészeti célú légifotózásról általában A régészeti célú légifényképezés legfőbb feladata az, hogy a klasszikusan alkalmazott terepbejárás mellett, azt kiegészítve hasznos információkat szolgáltasson egy adott terület, régió, vagy mikrorégió régészeti tárgyú lelőhelyeiről. Az értékelhető légifelvételek, mint konkrét képi dokumentumok nagy segítséget jelenthetnek egy készülő topográfiai munkához, ami a régió lelőhelyeiről szerzett információkat feldolgozza és értékeli, majd egy csokorba fogva, vagy korszakokra bontva tárgyalja azokat. Fölösleges volna azt itt és most hangsúlyozni, hogy egy ilyen átfogó munka milyen óriási alapot, segítséget jelenthet a szakmába dolgozó régészeknek. Előkerülhetnek ilyen topográfiai adatok egy esetleges építés engedélyeztetésénél, vagy lelőhelyek védetté nyilvánításánál. A régészeti lelőhelyek felderítése és pontos dokumentálása elengedhetetlen feltétele egy ásatási munka előkészítésének (ERDÉLYI 1982, 81). A régészeti terepbejárásokon alapuló topográfiai munkák (mint például a Magyarország Régészeti Topográfiája 1-10. kötet), a vízügyi, közlekedésügyi és az építésügyi, tereprendezési munkálatok miatt folytatott leletmentések publikációi, az egyes regionális kutatások feldolgozásai, szakdolgozatok és disszertációk révén ma Magyarország területének közel 13 %-ról rendelkezünk pontos információkkal (ILON 1995, 18). A hagyományos lelőhely felderítés, mint amilyen a terepbejárás nagyon idő és emberfüggő, azon kívül egyszerre csak igen kis területet képes lefedni, mert a földön járva az ember jóval kisebb részt lát, mint a levegőből (ERDÉLYI 1998, 38). Mégsem helyettesíthető teljes egészében más módszerekkel. Bár a légifényképezés ma már az ismert és elismert régészeti módszerek közé tartozik, még sokat kell tenni azért, hogy lehetőségeit és korlátait a szakemberek megismerhessék (ERDÉLYI 1998, 39). A légifelvételekkel történő lelőhely felderítés viszont önmagában nem jelent megoldást. Hasznos segítség lehet, sok információt közölhet, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy a két lelőhely felderítési módnak szinkronban kell lennie, egymást ki kell egészítenie. A légifelvételek elemzése és értékelése nem jelent különösebben nehéz feladatot, mivel napjainkban már rendelkezésre állnak olyan főleg katonai, vízügyi és kartográfiai felvételek, amelyek segítségével meg lehet kezdeni a kutatómunkát. Viszont, ha úgy döntünk, hogy egy adott területről még egyszer külön szeretnénk felvételeket készíteni, akkor nagyon sok tényezőt kell figyelembe vennünk és a siker még így is a vizsgálandó terület specifikus adottságaitól és az időjárástól függ, vagy bízhatjuk a véletlenre is (ERDÉLYI 1998, 40). 203