Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Tóth István: Apuleius Savariensis

TÓTH ISTVÁN: Apuleius Savariensis volt ezekben összegyűjtve; avatatlan kíváncsiskodástol megvédték őket a betűk, amelyek részint mindenféle állatokat ábrázoltak, részint tekergőztek-kanyarogtak, kerék módjára körben kígyóztak, és sűrű vonalakban fonódtak egymásba. Ebből felolvasta nekem, mi mindent kell okvetlenül előkészítenem az avatási ünnepre." Hieroglyf jegyekkel írt könyvek természetesen nem maradtak ránk Pannoniából. A szentélyekben, így Savariaban is bizonyára voltak ilyenek, ezeket talán az egyedi kinccsel együtt elásták, de azoknak a Rába árterén el kellett pusztulniuk. Annál tanulságosabb azonban az a tény, miszerint Pannoniából - a kisméretű feliratos szobrokat és usebtiket nem számítva - is több hieroglyf feliratot viselő faraonikus kori tárgyat ismerünk. így Emonából agyag sírkúpot, Vindobonából hosszú felirattal ellátott újbirodalmi irnok-szobrot, Aquincumból óbirodalmi sírkő-töredéket, Mursából egy csaknem teljesen ép újbirodalmi sír-sztélét. Ezek értelmezésére DOBROVITS A. 1943-as megállapítása látszik maradandó érvényűnek: „biztosan egy Isis-szentély díszei közé tartozott." Ez a megállapítás egészen biztosan a többi darabokra is kiterjeszthető. Szerepüket talán nem is annyira csak „dísz"-ként, sokkal inkább kegytárgyként, a kultusz szülőhelyéhez, a titkok bölcsőjéhez fűződő konkrét, autentikus kapcsolat hordozójaként kell felfognunk, (így szerepük hasonlónak tekinthető a savariai kapcsolatot feltételezhető, ugyancsak hiteles egyiptomi származású egyedi kincsével.) E tárgyak az esetek többségében nagyon rövid feliratokat tartalmaznak, így megfeleltethetők a „tömör, néhány szavas, hagyományos mondás" fogalmának, amelyek tartalmát „avatatlan olvasók kíváncsiságától megvédték a betűk." E védelem az aquincumi töredék esetében egyenesen az értelmetlenséget leplezte le és a többi tárgy irreleváns szövege is meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az e tárgyak keltette misztikus áhítat érzése bizony nem nélkülözte a közönséges misztifikáció eszköztárát sem. Frappáns bizonyítéka ez utóbbi megállapításnak a veszprémi múzeum másodlagos lelőhelyről előkerült, de helyi, Balaton-vidéki mészkőből - így bizonyíthatóan helyben - készült, hengeres oltára, amelyben az egyiptomi istenek (Osiris, Horus, Anubis) mintakönyv nyomán készült alakjai mellett igazi és hamis (tehát értelem nélkül másolt) hieroglyf írásjelek tűnnek fel. A BALLÁ Lajos gondolata nyomán talán Savaria kisugárzó hatásának tulajdonítható, nyilvánvalóan kultikus funkciójú tárgy megrendelője és kőfaragói programjának összeállítója számára világos módon nem a jelek igazi jelentése, csupán valódi voltának látszata volt a fontos. 197