Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Tóth István: Apuleius Savariensis
TÓTH ISTVÁN: Apuleius Savariensis WESSETZKY Vilmos és KÁDÁR Zoltán nevéhez köthető az a teljesen reális hipotézis, amely szerint az egyedi kincset a savariai Iseum keresztények elől menekülő papjai rejtették volna el a Rába átkelőhelyénél, valamikor a kései 4. században. A Metamorphoses-ban elbeszélt körmenet további eredeti kellékei természetesen nem maradhattak ránk, hiszen nyilvánvalóan fából, bőrből, textilből - tehát romlékony anyagokból készültek. De bizonyára e szertartások során is szerepet kaphattak a savariai Iseum kisebb leletei közül az illatszereket tároló üvegek, a füstölésre használt anyagok, gyógyfüvek összetörésére használt dörzstálak, az istenszobrok, vagy a körmenetben részvevő asszonyok haját összetartó hajtűk, fésűk, a tükrök és a nem azonosított, talán még azonosítható tárgyak. Ezekről ugyanis világosan szól a szöveg: „Büszkén vitték a különféle jelvényeket: egyesek hátrafelé fordított csillogó tükrökkel szembe mutatták az istennőnek a nyomában haladó kíséretet; némelyek elefántcsont fésűt vittek és úgy hajlítgatták karjukat és mozgatták a kezük fejét, mintha fésülnék csinosítanák az istennő haját, mások mindenféle illatszerrel és cseppenként kiöntött drága-finom balzsammal hintették végig az utcákat." Ugyanitt kell megemlítenünk a sokféle világító eszközt, mécsest - közöttük a szombathelyi múzeum különleges, ibiszmadár alakú bronz mécsesét, mint az apuleiusi szöveg e mondatának illusztrációját: „...férfiak és nők nagy tömege lámpákkal, fáklyával, viaszgyertyával és egyéb fajta mesterséges fénnyel hódolt az égi csillagok ősanyjának." Ehelyütt kell utalnunk rá, hogy nagy számban ismeretesek Pannoniában olyan kerámia-mécsesek, amelyek discusán ún. Nílusi jelenetet - krokodil és kígyó harcát - látunk, ill. amelyen Amon-fej, Isis-büst, vagy pl. halotti urna, mellette pálmaág és caduceus - tehát a pszihopomposzként felfogott Anubis jelvényei (Apuleiusnál 1. fent) láthatók. Valószínűnek látszik e tárgyaknak az egyiptomi kultuszok távolabbi körébe pl. a házi szentélyek kultuszgyakorlatába történő utalása. A nagy ünnepségek közül WESSETZKY V. nyomán egyértelműen bizonyosak lehetünk a savariai Isis-Sothis reliefnek az egyiptomi Újév gondolatkörébe kapcsolódásáról. E relief tartalmánál fogva - arra is bizonyosságot szolgáltat, hogy az e szentélyben működő papság - a reliefek programjának kidolgozójaként - tisztában volt a kultusz csillagászati tanításaival (amelyekről Apuleius is megemlékezik), s nyilvánvalóan annak szellemében végezte a szertartásokat. Önként adódik a kérdés: mi lehetett a helyzet Pannoniában az Apuleius által részletesen leírt tavaszi ünneppel, a Ploiaphesia - Navigium Isidis-szel, amely lényegét tekintve kötődött a vízhez, tengerhez, a hajózáshoz? Minden jel arra mutat, hogy Pannoniában is ismert és gyakorolt szertartásról van szó: Aquincumból PÓCZY Klára azonosított meggyőzően egy relief-töredéket Isis Pharia ábrázolásaként, továbbá ide vonható már idézett piliscsévi helytartó-felirat mellett egy szentendrei ládikaveret is, amely az ALFÖLDI András által Isis-kultusszal kapcsolatba hozott vota publica ábrázolásokkal áll szoros kapcsolatban. E példák alapján kíséreltem meg magam legutóbb annak felvetését, miszerint a savariai Iseum homlokzati reliefjén az Isis-Sothis panel ellenpárja talán egy navigium Isisdis ábrázolás lehetet. (Ez a feltevés természetesen azt is jelenti, hogy az Anubis-reliefet más összefüggésbe volna szerencsés állítani.) Az Aquileiával szoros kapcsolatokat ápoló savariai közösségben e tengeri ünnepet minden bizonnyal rendszeresen megülték, - még akkor is, ha a helyi viszonyoknak megfelelően be kellett érniük a Savarias-patak (Perint, Gyöngyös) felduzzasztott vízével és az azon útra bocsátott, áldozati ajándékokat vivő hajómodell-lel. (Ha ilyen hajómodellre és az azon szállítható jelképes „rakományra" gondolunk, nem háríthatjuk el azt a kínálkozó feltevést, hogy a Cenchrae-i hajóról mondot195
