Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Tóth István: Apuleius Savariensis

TÓTH ISTVÁN: Apuleius Savariensis Epigráfiai emlékek örökítették meg az egyiptomi istenvilág pannóniai ismeretének egyik legjellemzőbb mozzanatát, a theophor személyneveket. Ezek közül a cognomenként viselt Enubicus, Osor, Serapia, és Arpocras nevek nagy valószínűséggel úgy foghatók fel, mint azoknak a mysteseknek az új nevei, akik a beavatás után Isis "mindenhatósága révén" valamiképpen újjászülettek, s újra megindultak megújult életük utján". Közülük legfontosabbnak az az oltárfelirat látszik, amely azt dokumentálja, hogy az Apulein-regény keletkezésével szinte azonos időpontban, 161-163 között, amikor is Cenchrae-ben az Isis-közösség főpapját, a szamárból emberré visszaváltozott Luciusnak „immáron atyja"

Л Mithras-nak nevezik, Aquincumban a helytar-tói palotában működő Mithras-közösség főpapja bukkan fel „Arpocras páter "-ként, bizonyságul a két nagy misztérium hívei megegyező gondolkodásmódjának. ÉPÍTÉSZETI ÉS SZOBRÁSZATI EMLÉKEK Pannónia máig ismertté vált három Isis-szentélye - a poetovioi, mursai és savariai - közül egyedül az utóbbit ismerjük szinte minden részletre kiterjedően. E templom elrendezése - a részleteket illető viták ellenére - mindenben megfelel az Apuleius-szövegben megrajzolt képnek. így már a SZENTLÉLEKY Tihamértól származó legelső publikációk rendszeresen úgy mutatták be a savariai szentély főbejáratát, ahogyan azt a herculaneumi freskó is ábrázolja és - természetesen - ahogyan a Cenchrae-i templomról olvassuk: a papok egyike „akit valamennyien titkárnak neveztek, kiállt a templom elé, mintegy gyűlésbe hívta pastophorusokat... s magas emelvényről, könyvből s írásokból ... imádkozott". Bizonyosak lehetünk benne, hogy Isis hordozható szobra, egy-egy ünnepi körmenet végeztével, Savariaban is „ott állt a legfelső lépcsőfokon", s a papok reggelente ott is elvégezték „szertartásos szolgálattal az ünnepélyes templomnyitást". A beavatásra készülő Luciust „sehogy sem vitte rá a lélek, hogy eltávozzon" az istennő közeléből, tehát „házat bérelt a templom területén belül, s ott rendezte be ideiglenes otthonát". Aligha tévedünk, ha a savariai szentély-kerület északi és déli oldalán húzódó taberna-sor kicsiny helyiségeit olyan - Apuleius által Lar temporarius~nak nevezett celláknak tekintjük, amelyekben az oda beköltöző " a papokkal szoros testvériségben élt" és „részt vett a magán-istentiszteleteken is. " Itt a külvilágtól elzártan élő „katekhument" csak introvertált vallásos ingerek érték, és e felfokozott szellemi-, lelki állapotban mindennapos élményeivé váltak a szentély szobrai, freskói által inspirált álmok és látomások, amelyekről az Apuleius-szöveg és a feliratos emlékek egybehangzóan emlékeznek meg. Amikor aztán eljött a beavatás napja, amely szertartást egészen biztosan gyakorolták a pannóniai szentélyekben is, akkor a savariai templom építészeti tagolása is lehetőséget adott arra, hogy a rítust megelőző ajándékozás befejeztével „minden avatatlant eltávolítsanak", ti. a misztérium-szertartás helyszínéről, és a „nyers lenvászon lepelbe öltöztetett " beavatandót „a főpap kézen fogva bevezesse a szentély legbelsejébe". Majd reggel a toga olympiacaba öltöztetett friss mystes a belső szentélyből kilépve „meglehetősen különös ruhában" lépjen fel az istennő szobra előtti faemelvényre, ahol is őt „a nagyszámú templomi közönség is láthatta". A beavatott új életre készülését „pompás lakomákkal, jókedvű mulatozással ünnepelte". Másnap „vallásos reggeli" következett. Nos, e közösségi étkezések céljára kiválóan alkalmasnak látszik az a helyiség, amely az Iseum északi oldalán helyezkedett el, s amelyet egy kései, 4. századi leletegyüttes álap193