Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Balogh Beáta–Sosztarits Ottó–Szilasi Attila Botond: A Szombathely Éva malom területén feltárt kora római falfestmény és topográfiai jelentősége
BALOGH - SOSZTARITS - SZILASI: A Szombathely Éva malom területén feltárt kora római falfestmény... Az aitó feletti zöld keret fehér kísérővonallal A Kat. No. 9, 30-31, 33 darabok a füzérmotívumhoz kapcsolódnak és a stukkóalapozásuk jól jelzi az ajtóbélelet meglétét - tehát az itt lévő okkersárga tükörmezőt alulról ez a zöld keret zárja le fehér kísérővonallal. A LÁBAZAT TÖREDÉKEI A római falfestészetben a lábazatok meghatározó alapszíne (az I-II. században), az esetek döntő többségében sötét színű (gyakran lila vagy fekete), melyen valamilyen növényi együttest mutattak be. Ennek gyakorlati és elméleti megfontolásai is lehettek. Egyrészt ez a rész volt leginkább igénybe véve és a fény is ide jutott el leginkább, másrészt pedig ezzel is a világosabb tükörmezők fő mondanivalójára terelték a figyelmet (NÉMETH 1973, 118.). Az Éva malmi töredékek között is szép számmal megtalálhatóak ezek a darabok: fekete alapon zöld szőlő (?) és indafüzérek (?), azonban a nagy hiányosságok miatt maga a díszítő növényi ornamens fenntartások nélkül nem rekonstruálható, éppen ezért nem is kíséreltük meg ezt, bár analógiák hozhatók fel példaként (PRASCHNIKER-KENNER 1947, 203-204. Abb. 196: 8297; Abb. 197: 8317; AFS 1/168.d). Azonban azt megállapíthatjuk, hogy magas szintű absztrahálási magabiztosságról ad tanúbizonyságot a művész, mivel egyszerű - már-már pointilista - stílusban festette fel a növényi világ elnagyolt részleteit. FIGURÁLIS DÍSZÍTÉS A kereteit tükörmezőkön belül, az esetek többségében, figurális ábrázolást helyeztek el (lsd. LINFERT 1975, Taf. 8; PETERS-MEYBOOM 1982, Plate 2.9; 2.11). Ez a IV. stílusban azonban már háttérbe szorul a keretelő motívumok javára, ellentétben a III. stílussal, dekoratív jelentőségét mégsem veszíti el (LING 1991, 71). A Kat. No. 55-58 darabok mindenképpen valamilyen figurális ábrázolás részét képezhették, azonban túlzott töredékességük miatt több információt nem vonhattunk le belőlük. Összegzés A falfestmények szerkesztésének általános szabályai, a feltárt töredékekből összeálló motívumkincs, valamint az előbb leírt érvek alapján feltételezett ajtónyílás mellett az alábbi összkép (VIII. tábla) tárul elénk: a stukkóval szegett falnyílást két oldalán pompei vörös alapra festett kandelábermotívum szegélyezte. Az ajtó feletti kisebb falmezőre helyeztük el a hangsúlytalanabb - és a geometrikus motívumok ritmikájából kieső - füzérmotívumot. A fekete zöld levélmintával oldott lábazat felett kétoldalt, szimmetrikusan szerkesztve nagy okkersárga tükömező helyezkedett el. Az egymás tükörképeként szerkesztett tükörmezők keretelését az egymást metsző félkörmotívumok, illetve az íves hullámmotívum lendületes, dinamikus díszítéssora keretelte. A falmezőt felülről a zöld keret és a négyosztatú lécsor zárja le, míg alulról a középen világoszöld vonallal elválasztott, több sávban tónusozott zöld keret és a lábazat. Két oldalán pedig a vékonyabb 'holkeres' zöld keret a lezáró. A szimmetria bizonyítéka az is, hogy a fal két szélén a zöld keretet egy 0,5 cm vastag, fehér vonal kíséri, ugyanez megtalálható az ajtó felett is, míg a falmező tetején és a lábazat esetében a zöld keretet nem kíséri ez a fehér vonal (VI-VII. tábla). 181
