Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Balogh Beáta–Sosztarits Ottó–Szilasi Attila Botond: A Szombathely Éva malom területén feltárt kora római falfestmény és topográfiai jelentősége
SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 25/3 (2000-2001 ) PARS ARCHAEOLOGICA 2002 A SZOMBATHELY ÉVA MALOM TERÜLETÉN FELTÁRT KORA RÓMAI FALFESTMÉNY ÉS TOPOGRÁFIAI JELENTŐSÉGE 1 BALOGH BEÁTA - SOSZTARITS OTTÓ - SZILASI ATTILA BOTOND SAVAMA MÚZEUM Szombathely I. Célkitűzés A tanulmány célja Savaria déli külvárosában, az Iseum közvetlen szomszédságában előkerült római falfestmény feldolgozásával, mint a római város első, érdemben vizsgált freskóleletének kiértékelésével hozzájárulni a keleti szentély és környékének topográfiai, településtörténeti kérdéseinek tisztázásához. Munkánk az Isis szentély 2001. júliusában újraindult kutatása fényében kap kiemelt jelentőséget, hiszen az Éva malom területének régészeti vizsgálata, mint a szentélyben és közvetlen szomszédságában végzett feltárás, az összehasonlítás és a kontrol lehetőségét jelenti mindkét lelőhely számára. II. Előzmények A freskólelet fontossága és lelőhelyének sajátos topográfiai helyzete miatt röviden át kell tekintenünk a déli városrész (I. tábla) legfontosabb településtörténeti sajátosságait. A terület legmarkánsabb, a környék beépítésének és utcaszerkezetének jellegét meghatározó építménye az Iseum (I. tábla 5.) és a szentély temenosza. SZENTLÉLEKY Tihamér vezetésével a 6 éven át folyó kutatás Savaria ma ismert legnagyobb egybefüggő szakrális épületét, egyben Pannónia meghatározó jelentőségű kultikus leletegyüttesét hozta napvilágra 2 . A hetvenes évek ásatásai során az Iseum szomszédságában, a Borostyánkő út (I. tábla 3.) két oldalán további szentély(ek) körvonalazódtak, illetve az előkerült tárgyi leletek alapján további kultuszépületek (I. tábla 7.) létét tételezték fel. Már az 1928-ban előkerült Iupiter Dolichenus oltár (RIU 11. = STEIND. No. 20.) alapján feltételezhető volt egy szentély léte, de az 1968-1969-es évek ásatásain megtalált (SZENTLÉLEKY 1969, 34) újabb feliratok (TÓTH 1971, 80-83, TÓTH 1995/b 6-7. No. 2-4.) tették egyértelművé a feltárt épület szakrális funkcióját. Az Iseumtól északra - ugyancsak a főútvonal mentén - helyezkedett el az a mozaikpadlós terem (I. tábla 6.), amelynek kultikus rendeltetéséről a benne feltárt - és 4. századi érmékkel keltezett - áldozati maradványok tanúskodnak (LIPP 1870, 43). Ennek az épületnek a rendeltetését TÓTH István Phrygianumként, 1 Cikkünk Balogh Beáta és Szilasi Attila Botond régésztechnikusok által írt, és 1999 júniusában a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola történelem tanszékén megvédett azonos című régésztechnikusi szakdolgozat, illetve 1998. május 2.-án Komáromban a „ Római kori falfestészet Pannóniában" nemzetközi, konferencián elhangzott előadás továbbfejlesztett, topográfiai és időrendi kérdésekkel kiegészített változata. E helyen szeretnénk köszönetet mondani dr. Borhy Lászlónak (ELTE Régészettudományi Intézete) és Edőcs Judit restaurátornak (Savaria Múzeum) a dolgozat létrejöttéhez nyújtott segítségéért. 2 A szentély kutatástörténetét legutóbb Tóth István foglalta össze (TÓTH 1996-97). A ma még jobbára megválaszolatlan kérdéseket összegző problémafelvetéseit az Iseum teljes körű bibliográfiája egészíti ki. 155
