Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Szentléleky Tihamér 80 éves „Mindig az volt az elvem, hogy a leleteket ne mozdítsuk el a helyükről...” (P. Hajmási Erika)
SAVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGIGA megyei múzeumban, akinek a személye lehetővé tette a rekonstrukciók elkészítését. Egységes rendszer alapján készültek a felmérések. 1963-tól a szombathelyi Járdányi Paulovics Romkertben (Püspökkertben) végzett feltárásokat. Ő szorgalmazta a palota feltárási és helyreállítási munkáinak beindítását. 1970-ben Vas megye Tanácsa és az OfvlF elhatározták a Romkert rekonstrukciós helyreállítását. A régészeti feltárásokat 1985-ig vezette, 1979-től P. Buócz Teréziával együtt. A helyreállítást Vladár Ágnes, majd Káldy Gyula mérnök tervezte, akik mellett régészeti konzultáns volt, és a kivitelezés során a helyreállítások régészeti művezetését a mai napig ellátja. Régészeti védett területek gondozója és továbbvivője. (Sé, Sorokpolány, Savaria stb.) Ő indította el a Vas megyei Múzeumok Értesítőjét (Savaria) 1963-ban, mely évkönyv a megyç múzeum tudományos életének képét ma is a legjobban mutatja. Mócsy Andrással közös szerkesztésben megjelentették a Die römischen Steindenkmäler von Savaria с. könyvét, melynek egyik szerzője is volt (1971). A Szépművészeti Múzeum antik mécses anyaga Ancient Lamps címen a Monumenta antiquitatis, extra fines Hungáriáé reperta sorozatban, Szilágyi János György szerkesztésében jelent meg tollából 1969-ben. A Szépművészeti Múzeum Bulletinjében publikálta a további mécseseket, mely évkönyvsorozatnak 1973-tól 1983-ig olvasószerkesztője volt. A textilgyűjtemény megindítója és megalapozója, a szombathelyi képtárépítés egyik megszervezője volt. A megyei múzeumi szervezet kiépítője. A sárvári vár iparművészeti kiállítását felesége Koroknay Éva művészettörténész végezte, aki egyben az iparművészeti gyűjteményt hozta létre. 1973-tól 1984-ig a Szépművészeti Múzeum főigazgatóhelyetteseként is folytatta Savaria kutatását, P. Buócz Teréziával együtt. Nemzetközi kapcsolatai jelentősek voltak, 1978-ban részt vett az Iraki Nemzeti Múzeum által szervezett Hemrin medencei ásatáson. Munkájának efedményeit publikálta pl. az Archaeologiai Értesítőben, az Antik Tanulmányokban, az Acta Antiquában, a Szépművészeti Múzeum Bulletinjében, a Savaria, a Vas Megyei Múzeumok Értesítőjében, a Fasti Archeologiciben, ä Schild von Steierben. Előadások keretében számolt be kutatásainak eredményeiről a Művészettörténeti és Régészeti Társulatban, az Ókortudományi Társaságban. Külföldön előadásokat tartott Bécsben a Tudonlányegyetemen, Rómában a Magyar Kulturális Intézetben, Alexandriában az Egyetemen, Kairóban a Magyar Intézetben, az Állami és a Kopt Egyetemen, Berlinben, Stralsundban az EIRENE kongresszusain, Damaszkuszban a Nemzeti Múzeumban, Bagdadban az Iraki Nemzeti Múzeumban, Grazban a Joanneumban, Szófiában a Régészeti Intézetben, Hallében ji Robertinumban. 1961-től 8 éven keresztül a TIT Vas megyei elnöke. A TIT szervezésében több száz előadást tartott művészettörténet, ókortörténet, Savaria kutatások témakörben, az egyiptomi, hellenisztikus és római kori művészeti emlékek témakörből. 1967-ben ő az egyik kezdeményezője a Savaria Nyári Egyetem megrendezésének és annak rendszeres előadója is. 1969-ben kifejlesztette a régészeti adattárat. 1970-ben Vas megye régészeti topográfiai terve elkészült. Munkásságát Bugát Pál, Pasteiner és Kuzsinszky emlékéremmel ismerték el. Állami kitüntetést: a Tihanyi Múzeum Kiállításának megrendezéséért a Munka érdemrend bronz fokozatát kapta, a Savaria Iseum feltárási és helyreállítási munkálataiért a Munka érdemrend ezüst fokozatát, a szombathelyi tevékenységéért a Munka érdemrend arany fokozatot kapott. 1998-ban Szombathely város életműdíjjal ismerte el munkásságát. 14