Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Ottományi Katalin. Késői római kutak, Szombathely-Fő tér

OTTOMÁNYI KATALIN: Késő római kutak, Szombathely-Fő tér Anyaguk jól iszapolt, csillámos. Sárgás-vörös vagy téglaszínű. Behúzott peremű tál: 1.1. 2. Ez a fajta, lapos tál, lekerekített végű peremmel a kora római, 1. század első felére keltezhető, import ún. pompeji vörös festett tálak helyi utánzata. Kívül a perem alatt egy sávban vörös festés díszíti. Az utánzatok sárgás ill. vörös anyagból, fényes bevonattal ill. festett sávval az 1. század második felében - 2. század első felében készültek. Később szürke anyagból is gyártják. Hasonló formákat a sigilláta edények között is találunk. Dörzstálak: II. t. 1. és Kat. 17. A dörzstálak a római étkezési szokásokhoz kapcsolódó edények voltak. Fűszereket törhettek benne, ill. pikáns szószok, krémek keverésére szolgáltak. A II. t. 1. dörzstál kivitele, és formája alapján is a kora római edények közé sorolható. Ezek a vastag falú, széles gallérú típusok a négy évszázadon át használt dörzstálakon belül a korábbi változatot képviselik. Nyers színű ill. téglaszínű anyagból készültek, gyakran piros festéssel. Edényünk galléros peremén ujjal behúzott félkörök is láthatók. A Kat. 17. sz. töredék egy galléros peremhez tartozik. Nagyon kis töredék. Falvastagsága sokkal kisebb, mint a másiké. Kivitele inkább a késő római dörzstálakéra hasonlít, csak a mázas belső része hiányzik. Vízszintes peremű csésze: II. t. 3. A forma korábbi ezüst ill. bronzedények utánzataként készült. Kora római temetőkben szürke ill. téglaszínű kivitelben fordul elő. A 4. században divatként terjedtek el újra, igen széles körben. Fő jellemzője a telepek és temetők késő római mázas kerámiájának. Kis csészék és lapos tálak készültek ilyen peremmel. A leányfalui műhely, a 4. század végén, 5. század elején sokféle változatban egész készleteket gyártott belőle (az egyik téglaszínű, piros festett). A többi őrtoronyban és táborban is gyakori. Carnuntumban simított és mázas felülettel egyaránt előfordul. A temetőkben az érmek tanúsága szerint a 4. század második felére, végére jellemző.

39 A mi edényünk vízszintes peremének két szélén bekarcolt vonal fut körbe. Ez ugyancsak gyakori a késő római tálakon. Téglaszínű anyaga nem jelenti egyértelműen, hogy kora római, hiszen a leányfalui műhely is gyártotta nemcsak mázas, hanem téglaszínű, piros festett kivitelben is. A sigilláta chiara tálak utánzatai is téglaszínű kivitelben, gyakran mázazással készültek.

40 Terra sigilláta: 1.1. 1. Egy darab behúzott peremű tál, Drag. 32 forma került elő a kút betöltéséből. Rheizaberni gyártmány, a 2. század utolsó negyedéből - 3. század első harmadából. 37 Grünewald 1979, 39, Taf. 24/12,(sárga) 24/l(pompeji vörös festett); Forschungen in Gorsium in den Jahren 1990-1997. Alba Regia XXVII (1998) Abb. 25/236, (szürke színű) 38 Kocztur, É.: Kora császárkori temető Solymáron. Stud.Com. 21 (1991) 200. XXXIV. t./5, 134. sír. (2. sz.) 39 Bónis 1991, 129—130; Ottományi 1991, lO.t, /15 (forma nem pont и.о.); Ottományi 1989, Fig. 116/38., 117/40 (Ács-Vaspuszta); U.ő: 1999, Pl. 1/8 (Dunabogdány, forma hasonlít, pereme kicsit más); Grünewald 1979, Taf. 70/5., Taf.67/1—4, (Carnuntum); Ubl 1986, Abb. 9.(Zeiselmauer); Brukner 1981, Typ. 86. Pl. 93/159, 163, 158, 85 stb. (Dumbovo, Cortanovci); Nádorfi 1992, Taf. II/ 5b. 40 Ottományi 1991, 10. t.49; Hayes 52. forma; Bónis É. —

Gabler D.: Fazekasság, in: Pannónia régészeti kézikönyve, Budapest 7990, 31. ábr. 8. 145