Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Sterbetz István. Adatok Almásy László Ede Szahara-kutatásainak állattani vonatkozásaihoz
SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) ilyen szerepet is betöltő oázissorozat. További hasonló észlelései voltak még Kharga (25°29'N - 30°33'E) és Bir el Seb (22°19'N 29°46'E) térségében is. Tervezett expedíciónk során ezen három sávon végbemenő madárvonulásról kívánt elmélyültebb ismereteket gyűjteni (1. ábra). • A Gilf Kebír-hegységben felfedezett Zarzura-völgyeket ismertetve emlékezett meg az ott nagy számban előforduló, apró fekete-fehér madarakról, amelyeket zarzur-nak neveztek arab kísérői (ALMÁSY, 1934b). A számára ismeretlen fajból gyűjtött példány megromlott, mielőtt még sor kerülhetett volna a meghatározására. E tervezett madárexpedíciótól remélte a Gilf Kebír orniszára olyannyira jellegzetes madár miben létének tisztázását is. • Negyedik megoldásra váró probléma volt az egyiptomi sivatagot átszelő daru (Grus grus) vonulások útiránya és végcélja is. Észak-déli irányban vándorló darvak látványa mellett voltak olyan megfigyelései is, amelyekből egy esetleges északnyugat-délkeleti irányú mozgalomra következtethetett. Ennek tényeiről kívánt meggyőződni. A fent említett feladatokkal elgondolt expedíció szervezése érlelődött akkor, a negyvenes évtized elejére tervezve. ALMÁSY a költségek megosztása érdekében is többnyire társakat keresett az utazásaihoz. Ez esetben családunkból a jó felkészültségű, amatőr ornitológus SZIRÁCZKY Sándor nagybátyám és apám áldozatvállalásának köszönhetően én csatlakoztam volna még. Terveink valóra váltását a háború akadályozta meg. Az ALMÁSY által felvetett problémákra azonban egynek kivételével többékevésbé válaszoltak a későbbi kutatások. A homok- és kősivatagok fölötti madárvonulások magassági eltérésével azóta sem foglalkozott senki. Az egyiptomi oázisok orniszának feldolgozása azonban lendületesen indult be a háború utáni évtizedekben (HORVÁTH, 1959; MOREAU, 1961, 1967, 1969; SCHARLAU, 1963; STEINBACHER, 1965; HOGG, 1974; MISONNE, 1974; MEININGER és MULLIÉ, 1981). Az oáziskutatásokról végül GOODMAN és munkatársai készítettek monografikus igényű összefoglalót (GOODMAN et ai, 1986). A felsorolt forrásmunkák adattömegéből olyan madárvonulási kép rajzolódik ki a Nagy Homoktenger szegélyzónáiban, illetve Khargától délre, amely ALMÁSY egykori sejtését igazolja! A véletlen műve volt, hogy negyvenöt évvel később számomra vált lehetővé a zarzurmadár-kérdés, illetve a sivatagi daruvonulások további vizsgálata. ALMÁSY emlékezetből készült ceruzavázlata alapján KÉVE András a zarzurmadarat valamilyen hantmadárfajnak (Oenanthe sp.) valószínűsítette. 1987 telén Tunéziában kutattam. Sebkhet Sidi Mansoure-nál (33 0 15'N - 09°30'E) történt, hogy a csak anyanyelvén beszélő berber vezetőm minden ott látott madarat arabul is megnevezve, „zarzur '-ként mutatott rá egy fehér fejű-farkú, fekete testű Szahara-hantmadárra (Oenanthe leucopyga). Egymás beszédének meg nem értése 85
