Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) romnak (Iris variegata), a selymes boglárkának {Ranunculus illyricus) és a piros kígyószisznek {Echium russicum). A plató-peremi területeken, görgetegköveken, sziklagyep alakult ki. Tavasszal messze virítanak a sziklai ternye {Alyssum saxatilé) sárga foltjai, majd ezt követik a fehér varjúháj {Sedum album) fehéres virágai. Az északi- és az aranyos fodorka {Asplenium septentrionale, A. trichomanes), valamint az édesgyökerű páfrány {Polypodium vulgare) tövei a kőzet repedéseiben telepednek meg. A pikkelypáfrány {Ceterach officinarum) napjainkra már kipusztult a területről. Ma Celldömölk egy kőkerítésén 2-3 tő él. A fajokban gazdag karsztbokorerdő a szőlőtelepítések és a bányászat következtében napjainkra alig 1-2 hektárnyi folttá zsugorodott, míg a sziklagyep a lebányászott oldalakon erőteljesen kiterjedt. BORBÁS VINCE 1882-ban felvett adataival öszszevetve elszomorító a flóra szegényedése. A meddőhányók megkötésére a '20-as, '30-as években akácot telepítettek, amely állomány napjainkra elöregedett, csúcsszáradt. A lassan 35. ábra: Hegyi árvalányhaj meginduló szukcessziós válto{Stipa joannis ÖELAK) zások nyomán az élőhely a természetes állapot irányába mozdult el. Ez a változás tudatos emberi beavatkozással gyorsítható. A Sághegy élőhely-rekonstrukciója nyomán a több száz éves folyamat „emberi léptékűre" rövidíthető. Érdekesség, hogy a megváltozott társulastani viszonyok ellenére egyes elemek újra megtelepedtek a hegyen. 65