Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése II. (Helconinae, Calyptinae, Meteorinae, Microgasterinae, Cheloninae és Orgilinae)

SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) Cotesia orestes (Nixon, 1974) — V/3: 1 S: Szalafô; VJ/2: 2 <?: Szőce. VII — A faj három hím alpokaljai példányán az 1. hátlemez párhuzamos oldalú (egyébként kissé szélesedik hátrafelé), a 3. láb (comb és lábszár csúcsa, lábfejízek) feketés futtatással (egyébként élénk pirosas sárgák). Szórványosan ismerjük Európa öt országából. Magyarországról a közelmúltban mutatták ki először Bátorligetről (PAPP, 1991: 651). Cotesia pilicornis (Thomson, 1895) — V/l: 1 Ç: Kőszeg: Szabó-hegy; V/3: 1 $: Csörötnek: Huszászi. V-VL — Hazánkban kizárólag hegyvidékeken fordul elő. A C. praepotens-hez nagyon hasonlít. Cotesia plutellae (Kurdjumov, 1912) — V/3: 1 <$: Farkasfa; VJ/2: 1 <?: Kám. VT és VIII. — Mikép egész elterjedési területén (Palearktikum, Orientálikum északi fele) úgy hazánkban is gyakori. A C. ruficrus-tól elég nehéz elkülöníteni. Cotesia praepotens (Haliday, 1834) — V/l: 2 <j>: Kőszeg: Szabó-hegy; V/3: 1 $ : Őriszentpéter; 1 $ : Szakonyfalu. VI. — Mind sík-, mind domb- és hegyvidékeinken egyaránt gyakori faj. A kis téli araszoló (Operophthera brumata L.), gyümölcsfáink veszélyes kártevőjének az egyik leggyakoribb gyilkosfürkész parazitoidja. Cotesia rubecula (Marshall, 1885) — V/2: 1 $: Sopron: Alsólőverek. VI. Cotesia rubripes (Haliday, 1834) — VI/2: 1 $: Nádasd. VIII. — Az előző fajhoz nagyon hasonlít, bár elkülönítésük korántsem nehéz. Mindkét faj gyakori nálunk. Cotesia ruficrus (Haliday, 1834) — V/3: A 9: Farkasfa; VJ/2: 1 $: Szőce. V,VII. Cotesia salebrosa (Marshall, 1885) — V/l: 1 $: Velem: Víd-hegy. VI. — Az Alpokalján kívül a Magyar Középhegységből (II/1-2 Matricum) ismerjük három lelőhelyről. Bár Európában hét országból került elő, mégis inkább ritka faj. Cotesia setebis (Nixon, 1974) — V/l: 1 $: Kőszeg; V/3: 1 Ç: Csörötnek: Huszászi; 1 $: Szalafô. V, VIII. — Hét hazai lelőhelye közül három esik az Alpokaljára, kettő pedig a Nagyalföldre (Budapest: Mátyásföld, Szabadszállás) és kettő a Magyar Középhegységre (Diósjenő, Pilisszentkereszt). Ritka faj Cotesia specularís (Szépligeti, 1896) [syn.: Apanteles balcanicus Balevski, 1980] — Vl/2: 1 $: Nádasd. VIII. — Magyarországon a Dunántúli-Középhegységből (II/l Matricum) került elő a legtöbb helyen, nálunk gyakori faj. Cotesia telengai (Tobias, 1972) [syn.: Apanteles amabilis Nixon, 1974] — VI/2: 2 $ : Kám: Jeli Arborétum. VIII. — Bár csak a közelmúltban írták le a fajt (egymásután kétszer is), mégis a Palearktikum számos országából már kimutatták, gyakori faj. Elsősorban az Alföldön, a vetési bagolypille (Scotia segetum Denis et Schiffermüller) gyakori parazitoidja. Cotesia tetrica (Reinhard, 1880) — V/3: 1 $: Csörötnek; 11 $ + 1 $: Kercaszomor; 1 Ç: Szakonyfalu; Vl/2: 1 Ç: Nádasd: Csonka-erdő; 1 <$: Szőce. VIVII. — Az Alpokalján kívül csak a Bakony-hegységből ismerjük két lelőhelyről. Cotesia tibialis (Curtis, 1830) [syn.: Apanteles congestus Nees, 1834] — 1/2: 1 $ + 1 S\ Kám; 1 $: Kám: Jeli Arborétum; V/l: 1 $: Gyöngyösfalu: Kispőse; 1 S: Kőszeg; 1 $: Kőszeg: Chernel-kert; 1 $: Kőszeg: Meszes-völgy; V/2: 1 S'143