Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei
VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei Ha felidézzük hazánk XVI-XVII. századi történelmét, a fent említett tudományos eredmények megszületésének helyszíne nem meglepő. A hódoltság korában az ország nyugati, a török megszállástól mentes területei, illetve a keleti országrész, azaz Erdély jelentették a tudományos és művészi élet fejlődésének lehetséges színterét. Bár a két országrész közé ékként nyomult a hódoltsági terület, a tudomány és művészet képviselői megtalálták a gondolatok, ismeretek kicserélésének lehetőségét. Joggal mondhatjuk, hogy a Nyugat-Magyarországon működő orvosbotanikusok munkássága jóval túlmutatott a régió határain is. A legújabb kutatási eredmények alapján vált világossá, hogy a „németújvári iskolát" alkotó CAROLUS CLUSIUS, BEYTHE ISTVÁN, BEYTHE ANDRÁS és BATTHYÁNY BOLDIZSÁR, valamint a NÁDASDYak, SYLVESTER JÁNOS, FRAXINUS GÁSPÁR és MELIUS PÉTER nevével jegyzett „sárvári orvosbotanikai iskola", illetve az „erdélyi iskola" tagjai között (MELIUS PÉTER, a kolozsvári HELTAi-család, valamint VÁRADI LENCSÉS GYÖRGY) személyes kapcsolat lehetett, illetve a „sárvári tudóskör" teremtette meg az „erdélyi orvosbotanikai iskola" kialakulásának a feltételeit. Ezen értelmiségi körök munkái nyomán a XVI. században már létrejöttek az első többnyelvű botanikai szövegek, Herbáriumok. Ezek a munkák egyértelműen bizonyítják egy, a kor európai színvonalán álló tudományos, illetve hagyományos magyar növényismeret létezését. A XVI. századra eső első virágkor után majd három évszázadnak kellet eltelnie, hogy a megye botanikai vizsgálata folytatódjon. A XVIII. század nagy botanikusainak elkerülte a figyelmét Vas megye, így KITAIBEL PÁL sem látogatott erre országjáró gyújtőútjai során. A hazánkban megforduló nyugati utazók közül ROBERT TOWNSON nem érintette Vasvármegyét, egyedül RICHARD POCOCKE töltött rövid időt 1736-ban Szombathelyen, majd Kőszegen, ahonnan Sopron felé folytatta útját. A Dunántúlon tett útjáról 32 növényfajt közölt hazánkból. Ezek az adatok azonban nem járultak hozzá megyénk flórájának ismeretéhez. Vas megye növényvilágának megismerése helyi botanikusokra várt. A múlt század második felében három férfiú tevékenykedett Kőszegen, akik több évtizedes gyűjtőmunkával a Kőszegi-hegység és környékét florisztikai szempontból az ország egyik legalaposabban kikutatott területévé léptették elő. FREH ALFONZ (1832-1918) a kőszegi gimnázium benedek rendi tanáraként példamutató buzgalommal kutatta a Kőszegi-hegység élővilágát. Elsősorban botanikai munkássága kiemelkedő: két jelentős flóraműve jelent meg, amelyek részletes előfordulási adatokat is tartalmaznak. Harmadik munkája csupán egy fajlista Kőszeg környékéről. Emellett két herbáriuma is ránk maradt, a „Herbarium Florae Ginsiensis" és a „Herbarium Gymnasii Ginsiensis". Növénygyűjteményeit a szombathelyi Savaria Múzeumban őrzik. Felbuzdulva az 1876-ban napvilágot látott „Kőszeg viránya" című munkájának sikerén, az intézmény 1878-as évkönyvében a gimnázium természettudományi szertára állattani gyűjteményeinek leltárát is megjelentette. Ezt a munkát tekinthetjük a Kőszeg környékén gyűjtött állatfajok első, hiteles felsorolásának (5. ábra). 12
