Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) vidéki élőhelyeken a Kárpátokban és az Alpokban általánosan elterjedt. Gyengén repülő, az alsó gyepszintben tartózkodó sáska. Stenobothrus crassipes (Charpentier, 1825) — Bozsok: Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.VIII.17., SzG; Cák: Botosok (lejtősztyepprét folt), 1996.VII.29., SzG; gesztenyés oldal (sudár rozsnokos kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; gesztenyés oldal (száraz; csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; Velem: Felső-kertek (rövidfüvű száraz gyep), 1996.

VIII. 19., SzG; Felső-kertek (száraz Festucetum gyep), 1992.VII.30., NB; Felső-kertek (vörös csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.19., SzG. — A rövidszárnyú rétisáska délies faj, amely a Kárpátmedencétől északabbra már csak lokálisan, elszigetelt állományokban fordul elő. Meglepő, hogy PoNGRÁCZnál (1940) nem szerepel e faj. Csökevényes szárnyú, röpképtelen; az alsó gyepszintben tartózkodik. Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepprét folt), 1996.VII.6., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.

VIII. 17., SzG; írottkő-oldal (gyepes, Rubus-bozótos erdőszegély), 1992.VIII.14., TA; írottkő (sovány gyep), 1996.VIII.19., 1998.VIII.25., SzG; írottkő (változatos hegyi irtásrét), 1995.VIII.3., SzG; Kalapos-kő (bokros, gyepfoltokkal tarkított ritkás tölgyes), 1995.VIII.3., 1996.VIII.17., SzG; Kalapos-kő fölötti tető (kis kiterjedésű hegyi irtásrét), 1996.VIII.17., SzG; Zsidó-rét széle (lejtősztyepprét), 1997.VIII.14., SzG; Cák: Botosok (lejtősztyepprét folt), 1996.VII.29., SzG; gesztenyés oldal (sudár rozsnokos kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; gesztenyés oldal (száraz, csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; Pogányoktól D-re (nedves rét), 1998.VIII.26., SzG; Kőszeg: Kálvária, D-i oldal (száraz gyep), 1996.

VIII. 15., SzG; Stájerházak (sovány hegyi rét), 1996.VIL27., 1998.VIII.25., SzG; Szabó-hegy, D-i oldal (száraz gyep-bozót mozaik), 1996.VIII.20., SzG; Szabó-hegy, É-i rész (vörös csenkeszes kaszáló), 1997.IX.12., SzG; Szabó-hegy (kaszálórét), 1965.X.20., NB; Szabó-hegy lába (üde kaszálórét), 1995.VIII.2.., SzG; Kőszegdoroszló: Pogányok (gyümölcsösök közti kaszáló), 1996.VII.29., 1998.VIII.24., SzG; Pogányok (patak menti nedves kaszáló), 1998.Vni.24

., SzG; Velem: Felső-kertek (rövidfüvű száraz gyep), 1996.Vm.19

., SzG; Felső-kertek (száraz Festucetum gyep), 1992.VII.30., NB; Felső-kertek (vörös csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.19., SzG; Szent Vid (hegyi kaszálórét), 1996.VIII.19., SzG. — A jajgató rétisáska az egyik legáltalánosabban előforduló, viszonylag széles ökológiai valenciájú faj. A hím jellegzetes „jajgató" cirpelése jól felismerhetővé teszi jelenlétét. Közepes gyenge repülő; a gyepszintben tartózkodik. Stenobothrus stigmaticus (Rambour, 1838) — Bozsok: írottkő (sovány gyep), 1996.

VIII. 19., 1998.VIII.25., SzG; írottkő (változatos hegyi irtásrét), 1995.VIII.3., SzG; Kőszeg: Stájerházak (sovány hegyi rét), 1998.VIII.25., SzG. — A kis rétisáska sovány, alacsony gyepes élőhelyeken, az alsó gyepszintben tartózkodik. Alig repül. ?Stenobothrus fischert (Eversmann, 1848) — Fischer-rétisáskája Magyarországon jellegzetes homokpusztai sáska faj; a Kőszegi-hegységben való előfordulása nagyon valószínűtlen. Csupán PONGRACZ (1940) adata nyomán említjük. tStenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schäffer, 1840) — A sztyepppréti sáskát csupán PONGRACZ (1940) alapján vettük fel jegyzékünkbe. Mivel több éven keresztül folytatott gyűjtéseink során sem került elő, arra gyanakodhatunk, hogy populációja erősen visszaszorult, vagy talán (lokálisan) ki is pusztult (?). A száraz, kopár-foltos alacsony gyepű élőhelyek állata; a talaj- és a gyepszinten tartózkodik. 115