Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SzövÉNYl G. — NAGY В.: A Kőszegi-hegység Qrthoptera-faunájának kritikai áttekintése gyakoribb területünkön, mint azt a lelőhelyi adataink mutatják. Nehéz testű, nem repül. Az imágó földi lyukban, helyhez kötötten él; az áttelelő lárvák viszont nincsenek helyhez kötve. Acheta domesticus Linnaeus, 1758 — Kőszeg: Alsó krt. (lakóház), 1996.VIII.19., SzG; Vasútállomás (vasúti pálya, raktárépület), 1997.8., SzG. — A házi tücsök éghajlatunk alatt többnyire településekhez kötött faj. Elég jól repül, estenként még fénycsapdához is. Melanogryllus desertus (Pallas, 1771) — A fekete tücsköt PONGRÁCZ (1940) közlése alapján vettük fel jegyzékünkbe; gyűjtéseink során nem találtuk, de minden bizonnyal előfordul a hegylábi szántóterületeken. A talajszint lakója. fNemobius sylvestris (Bosc, 1792) — Az erdei tücsök PONGRÁCZ (1940) szerint a Kőszegi-hegységből ,fel van jegyezve", ugyanígy Sopronból is (PUNGUR, 1898/1918), azonban Magyarországon fél évszázada nem gyűjtötték. Előfordulása ellenőrzendő, már csak azért is, mert Bécs környékén már általános és a KisKárpátokban is gyűjtöttük. Myrmecophilus (acervorura (Panzer, 1799) ?) — Velem, falu feletti erdőszél (Lasius emarginatus hangya fészkében), 1992.

VIII., TARTALLY András szóbeli közlése, tehát (gyűjteményi) példány nem áll rendelkezésünkre, ezért a fajnév bizonytalan. Bizonyító példányra van szükség. Feltehetően a hangyásztücsökről van szó. Oecanthus pellucens (Scopoli, 1812) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz Ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Cák: gesztenyés oldal (száraz, csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; Kőfejtő (sziklás, bozótos növényzet), 1996.VII.29., SzG; Kőszeg: Kálvária, D-i oldal (száraz gyep), 1996.

VIII. 15., SzG; Szabó-hegy, D-i oldal (száraz gyep-bozót mozaik), 1996.VIII.20., SzG; Velem: Hármashatárhegy (bükkös vágás), 1997.

IX. 11., SzG. — A pirregő tücsök a magas gyepszinttől a lombkoronáig előforduló faj. Gyengén repül. Augusztusban, szeptemberben estiéjszakai cirpelése jól felfedezhetővé teszi. Gryllotalpa gryllotalpa (Linnaeus, 1758) — Kőszeg: Meszes-völgy (veteményes), 1990.IV., SzG. — A lótücsök feltehető, hogy sokkal gyakoribb, amint azt egyetlen adatunk mutatja. Nyilvánvalóan agrárterületi előfordulása, talajbeli életmódja folytán kerülte el figyelmünket. CAELIFERA — TOJÓKAMPÓSOK ACRIDOIDEA — SÁSKAFÉLÉK TETRIGIDAE —TÖVISHÁTÚ SÁSKÁK Tetrix subulata (Linnaeus, 1758) — Bozsok: Kalapos-kő (bokros, gyepfoltokkal tarkított ritkás tölgyes), 1996.VIII.17., SzG; Kőszeg: Irány-hegy (gyertyános-tölgyes vágás), 1995.LX.9., SzG; Rőti-völgy (nedves kaszálórét), 1996.VIII.16., SzG; Szabó-hegy, É-i rész (vörös csenkeszes kaszáló), 1997.

IX. 12., SzG; Kőszegdoroszló: Pogányok (patak menti nedves kaszáló), 1998.VIII.24., SzG; Velem: Felső-kertek (rövidfüvű száraz gyep), 1996.VIII.19., SzG; Felső-kertek (vörös csenkeszes kaszáló), 1996.VIII.19., SzG; Hármashatár-hegy (bükkös vágásnövényzet), 1996.VIII.19., 1997.IX.il

., SzG. — A közönséges tövishátúsáska túlnyomóan nedves (mocsárréti) - apró növénymentes foltokkal tarkított - élőhelyeken él, de mivel elég jól repül, esetenként elvetődik szárazabb helyekre is. Talajszinten tartózkodik. 110