Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot
ILON GÁBOR: A BRONZKORI HALOMSÍROS KULTÚRA TEMETKEZÉSEI NAGYDÉM-KÖZÉPRÉPÁSPUSZTÁN. .. következő - késő halomsíros - időszak felé mutatnak. További fontos adatnak tartjuk, hogy a 10. sír anyagában az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagának nyomai (3. tábla 6, 8) is megfigyelhetők. A sírok bronz tárgyai az időrend pontosítására nem alkalmasak. A feljebb hivatkozott párhuzamok és az utóbbi megjegyzések alapján a sírokat a legkorábbi középduna-vidéki halomsíros kultúra emlékének tartjuk, és a késő koszideri korszakra, R BB 2-re keltezzük. A sírok jelentőségét növeli, hogy közelebb visz a Bakony-vidéki késő halomsíros-korai urnamezős kultúra mindmáig hiányolt (KEMENCZEI 1990, 207-228, JANKOVITS 1992, 57-58, 71-72) előzményeinek, összetevőinek vizsgálatához, egyúttal az északdunántúli mészbetétes kerámia kultúrája itteni továbbélésének is bizonyítéka. A temető további kutatása netán teljes feltárása - a közösség szociális struktúrájának (TERZAN 1996, 151-152) vizsgálata miatt sem lenne közömbös. A sírok korának abszolút időrendi helyzetéről tájékoztató jelleggel (csak egy minta két mérésén alapul!) közöljük az alábbi, az l.A sírból származó állatcsontokon mért C-14 adatot: Deb-1999: 3450 ± 60 BP (1498 ВС), 1878-1692 cal ВС. Deb-2021: 3470 + 60 BP (1518 ВС), 1884-1740 cal ВС. 11 A kismennyiségű mintán végzett mérés eredménye egyelőre óvatosságra int, így különösebb következtetés levonására nem vállalkozhatunk. Itt jegyezzük meg, hogy a Deb-1999 mintához a leginkább a lengyelországi Bruszczewo erődítményének adata, a Deb-2021 mintához pedig a szintén lengyelországi Przeslawice 52. sírjának C-14 adata közelít. Mindkét eredmény az aunjetitzi kultúrából származik (GÖRSDORF et al. 1990, 169-178). Figyelemre méltó még Mosorin-Feudvar (Szerbia) 22 db C-14 mintájának tanulsága, miszerint a R BA 2 időszak (korai bronzkor késői periódusa, Vatina-Pancevo-Omoljica fázis) 2040 (legkorábbi)-1420 (legkésőbbi) között szóródnak, középértéke 1740-1525 év (HANSEL - MEDOVIC 1991, 71-72, HANSEL - MEDOVIC 1992, 252) Mindenképpen megemlítendő a koszideri időszak egyetlen ezideig közölt hazai C-14 adata is: Mende-Leányvár, IV/a gödör kincslelet, amelyet a - szerintünk egyik legkésőbbi - halomsíros támadással hozhatunk összefüggésbe: 1330 ± 65 ВС (KOVÁCS 1969, 167-168; KOVÁCS 1973,12; KOVÁCS 1975b, 43; DELLA-FISCHER1997). 11 Hertelendi Ede (HERTELENDI - CSONGOR et al.: A counter system for Highprecision 14 C dating. Radiocarbon 31 [1989] 399^06.) és munkatársai méréseit itt is szeretném megköszönni. Egyúttal hálával tartozom a Römer Flóris-Esterházy Károly Alapítvány (Pápa) kuratóriumának, hogy a vizsgálatok költségét fedezte. A HEGYKŐI EDENYDEPOT A nagydémi korai halomsíros kultúrához sorolt temetkezések közlése közben többször hivatkoztunk a hegykői edénydepotra. Az alábbiakban Tomka Péter 12 szíves jóvoltából, aki a közlés jogát átengedte, röviden ezt ismertetjük. A közlés fontosságát nem csak hivatkozásaink, de a lelet önmagában álló jelentősége is igényli. Lelőkörülmények Tomka Péter 1968. január 5-én leletbejentést követően szállt ki Hegykőre. A lelőhely Kisér területén, a TSz belső kertészetében fekszik, az országúttól délre. Itt egy 15x10 m-es üvegház alapozásakor, annak északnyugati sarka közelében került elő a karcolt díszes urna (6. tábla 1). Innen északra, a később betonozott területen Szász M. (Sopron, Beloiannisz tér 7.) technikus bontotta ki a további edényeket. Tomka az ő igen jó megfigyelései alapján készítette vázlatrajzát (9. ábra). A találó elmondása szerint a díszes urnától északra kb. 100 cm mélységben, kb. 1 m 2-nyi területen voltak a további edények. Sem ép, sem égett emberi csontmaradványok, de faszén töredékek sem voltak bennük és körülöttük (sic!). Két, szájnyílásával lefordított (!), szorosan egymás mellé helyezett edényen egy harmadik hasonló állt az előbbiek hajlatában. Ebben három-bütyöklábas bögre volt, amelybe kis tölcséresnyakú csuprot helyeztek. A lefordított edények nyugati oldalán két tölcséresnyakú, szalagfüles korsó feküdt. A nagyobb méretű, lefordított edény alatt állatcsonttöredékek (?) voltak. 13 A dr. Levik Ottó állatorvoshoz került díszes urnát január 17-én nézhette meg, de azt a tulajdonos Tomka P. többszöri kérésére sem adta át a soproni múzeumnak. Később a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Január 19-én Tomka P. a még nem betonozott területet a TSz munkatársaival letisztítana, így kirajzolódott az edényeket rejtő gödör. Beásása szabályos kör alakú, átmérője 140 cm volt. Mindössze egy újabb edénytöredéket (azonos a 6. tábla 4-gyel?) talált. A 23.ra tervezett hitelesítő ásatás előtt a TSz - a megállapodás ellenére - a területet lebetonozta. A tárgyak leírása 1. Urna karcolt díszítéssel, kis szalagfiillel és három bevagdosott, vízszintesen álló bordával a vállon. Fényezett fekete. M = 19,5 cm, szá = 15,5 cm, fá = 9 cm. MNM Lsz. 74.4.1. (6. tábla 1 - KOVÁCS 1977, 96, 51. kép) 2. Tálszerű urna, két vízszintesen álló szalagfiillel, lécdísz12 Jelentései a XJM Régészeti Adattárában 635-71. 13 Sajnos az utóbbiak nem kerültek múzeumba.
