Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
T. Bíró Katalin: Hálóra akadtunk
T. BÍRÓ KATALIN: HÁLÓRA AKADTUNK „beterítik" a lehetséges teljes piacot. A probléma itt kezdődik, hiszen a felhasználási lehetőség korlátlan: a távoktatástól a pedofíl pornóig, a környezetvédelmi szabályozó rendszertől a távirányított bombáig széles a spektrum. Hogyan lehet eligazodni ebben a virtuális világban? Szerény háziasszonyi szemléletem szerint pontosan úgy, ahogy a valós világban is. Az ember nem megy oda, ahol semmi keresnivalója sincs. Azt adja másoknak (a hálón is) mint amit maga is elvár: tudása legjavát. Esetleg: szeretetet, emberséget - mert a hálózat világába ez is belefér. Ha más, másutt, másképp teszi: sajnos ez az ő dolga. A hálózat ugyanis, sok egyéb tulajdonsága mellett, egyéni. Egyéni, hogy adsz és/vagy kapsz, mit adsz ha adni vagy képes és ezt miért teszed, merre jársz, mit nézel meg és azzal mit kezdesz (bizony követhető). Az egyéni jelleg mellett másik csoda (és nagy baj): nem léphetsz kétszer ugyanabba az információ-folyamba. A klasszikus (nyomtatott) publikálás már megteremtette a maga szigorú szabályrendszerét a fellelhetőségre, követhetőségre: nemzeti könyvtár, köteles példányok, ISBN és ISSN számok, szabványos leírás és hivatkozási rendszer. Kevésbé megoldott a nyomtatott dokumentumok tematikus feltárása - ETO rendszer, kulcsszavazás stb. Mindez a hálózati dokumentumok esetében szinte megoldhatatlan. Link 2-gyűjtemények, keresőrendszerek, amelyeknek az a feladata, hogy ösvényt vágjon, vagy utat mutasson az információ rengetegben, egy adott (napi) helyzetet rögzítenek, ami holnap már biztos nem úgy van. Megszűnt vagy elköltözött (más elektronikus címre) a szerver, megszűnt az adatszolgáltatás, esetleg „átalakítás alatt" van a kívánt információ, néha hónapokig, évekig. Megváltozhat jól bejáratott adatforrásod státusza, beetetős „nyílt hozzáférésű" változatát fizetőssé tették. A probléma másik oldala a karbantartás, illetve pontosabban annak hiánya. A naprakész adatbázisok karbantartása rendkívül nagy felkészültséget, figyelmet, komoly infrastrukturális hátteret igénylő feladat. Tipikus jelenség (saját rossz példát is van alkalmam említeni: „NEW" felirattal beharangozott 1996-os konferencia... ( http://www.ace.hu/ceicom/hungary/ , 04/03/1999, 9:18) A mellékelt URL 3 egyben az elektronikus információ forrás idézésének módját is rögzíti, amelyhez ha ismert, a szerző és a lap címe is tartozik. Nyomatékosan felhívom a figyelmet a hivatkozás időbeli dimenziójára, amikor az adatot még valóban ott találtuk... A másik jellemző idő-adat, a dokumentum létrehozásának vagy utolsó javításának ideje, amely a dokumentum forrásLink: kapcsolat elektronikus dokumentumok között: kb. mind a nyomtatott publikáció „hivatkozásai". 3 URL : Universal Resource Locator, amely tartalmazza a hivatkozott lap pontos elérhetőségét ban általában megtekinthető 4 . Ha fontos adatot találtunk a hálózaton, bizony jól tesszük, ha rögtön hazahozzuk, lementjük: hátha holnap már nem lesz meg. Ez esetben viszont lehet-e rá hivatkozni? Ezzel elérkeztünk az elektronikus dokumentumok legtöbbet vitatott jellemzőjéhez: szinte semmilyen szellemi erőfeszítéssel (na, mondjuk, egy kis hálózati keresgélés belefér) más(ok) szellemi termékeiből igen könnyű „saját", végtelen kiterjedésű műalkotásokat létrehozni. Az eljárás nem új, lopni korábban is tudtak akik akartak és nem szégyelltek, de ez sohasem volt ilyen könnyű. Találkoztam szinte 100%-ban „összehálózott" szakdolgozattal, és akkor még hol vagyunk a szakértői véleményként, térinformatikai felmérésként és még ki tudja miként eladott idegen terméktől. Mondhatjuk erre, hogy a hálóra az emberek azért tesznek ki valamit, hogy ott legyen és fel lehessen használni. Ez így van a könyvekkel is. A nyomtatott könyvek esetében azonban könnyebb nyakon csípni azt, aki sajátjaként próbálja elsütni a más munkáját. Sajnos, a hálózati hivatkozás etikája, gyakorlata ma még nagyon kialakulatlan, és ez korlátja az igazán értékes tartalom hálózati megjelenésének is. Ebben a jog, különösen a szerzői jog még nem sok segítségünkre van. A jelenleg alakuló szerzői jog tervezet is inkább tilt mint szabályoz. (A kérdésről részletesen: TÚRI 1999) A fentiekből, azt hiszem, kitűnik, hogy a virtuális világban ugyanazok a csapdák várnak bennünket, mint valós világunkban, és pontosan ugyanúgy nem lehet mindenre kiterjedő receptet adni a „netizenek" számára, mint ahogy ez a mindennapi életben sem működik. Ez a rövid tanulmány semmiképpen sem lehet maga a megoldás: a hálózaton való tájékozódásnak önmagában is súlyos megabájtokra terjedő irodalma van. Néhány ötlettel, fogódzóval azért lehet segíteni az eligazodásban. Az internet személyes jellegéből adódóan javaslataim a saját (nem feltétlenül optimális) gyakorlatomból származnak. Másnak, máshol, más jöhet be. Mindenesetre szeretnék az alábbi összeállítással hozzájárulni ahhoz, hogy a jel/zaj, másképp fogalmazva, érték/szemét arány javuljon. LEHETŐSÉGEKRŐL Mit tehet egy elektronikusan már nem teljesen analfabéta muzeológus a hálón? Egyéni kapcsolattartás - levelezés, csevegés A kereskedelemben igen sok levelező program kapható. Modern operációs rendszereknek alapkiépítésben „View document source" a böngésző-rendszereken: kivéve, ha letiltották. 449
