Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Zoffmann Zsuzsanna: A Dunántől őskori népességének embertani vázlata

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA A DUNÁNTÚL ŐSKORI NÉPESSÉGÉNEK EMBERTANI VÁZLATA A cikkben a Dunántúl feldolgozott őskori embertani leletei kerültek összegyűjtésre, a neolitikum kezdeteitől a vaskor végéig, periódusok, ill. régészeti kultúrák szerinti csoportosításban. Rövid demográfiai értékelés után a leleteknek az irodalomból ismert taxonómiai meghatározásai kerültek öszszegzésre; az anyag jellegéből fakadóan azonban (szórványsírok, részleges feltártság, hamvasztásos temetkezési szokás) a demográfiai és a taxonómiai vizsgálatok is csak részeredményeket nyújthattak. A zárófejezet néhány dunántúli, ill. Dunántúlra is kiterjedő régészeti kultúra népességét reprezentáló embertani sorozat Penrose-analízis segítségével való összehasonlításának olyan eredményeit ismerteti, amelyek egy több mint 100, neolitikus, bronzkori és vaskori sorozatra kiterjedő, Kelet-és Közép-Európát, valamint a Közel-Keletet felölelő analízis során születtek (ZOFFMANN, ms.). Ezek szerint feltételezhető, hogy: 1. A Lengyeli kultúra népessége a korábbi közép-európai Vanaldíszes kerámia és más alföldi neolitikus, rézkori népekkel együtt egy olyan autochton, preneolitikus (?) alapokra visszavezethető populációhoz tartozott, amely délről vagy más irányból érkező idegen hatásoktól mentesen szinte izolátumként élt a területen. 2. Idegen népcsoportok bevándorlásával csak a késő rézkori Baden kultúra idejében lehet számolnunk, ennek déli kapcsolatai feltehetően a bevándorlás irányát is jelzik. 3. A Lengyeli kultúra által képviselt ún. „Közép-európai csoport" biológiai továbbélésére a Kárpát-medence szomszédságában, a bronzkorban virágzó Aunjetic kultúra népességének körében lehet számítanunk, ennek népességét elsősorban a továbbélő helyi neolitikus népcsoportok képezhették. 4. A „Közép európai csoport"-hoz is kapcsolódó alföldi, rézkori Bodrogkeresztúri, valamint a teljes Kárpát -medencében elterjedt Badeni kultúra népessége az alföldi, bronzkori Maros-Perjámos kultúra egyik hordozójaként élt tovább, és ez volt az az alapnépesség, amely a bronzkor következő fázisában, a nyugat felől érkező Halomsíros bevándorláskor az újonnan érkezettekkel keveredve, bizonyos keleti elemekkel együtt, az Alföldi Halomsíros kultúra népességét alkotta. 5. A Dunántúlról származó leletek hiányában egyelőre még nem értelmezhető pontosan, de biológiai kontinuitás tételezhető fel a Penrose-adatok alapján az alföldi Maros-Perjámos népesség és a dunántúli kelta népesség között is, amellett, hogy a keltáknak déli kapcsolatai is kimutathatóak. 6. A Penrose-analízis eredményei szerint nagyobb, a népesség embertani arculatát is befolyásoló bevándorlás csak a késő rézkorban következett be, a többi, mint amilyen pl. a keleti Okkersírosoké (ZOFFMANN 1992), vagy a kelta-kori, déli eredetű népcsoportok megjelenése csak kisebb mértékű és jelentőségű lehetett. Kárpát-medence autochton népességének élete így a rézkortól a keltákig kontinuusan nyomon követhetőnek tűnik. Zsuzsanna K. ZOFFMANN Magyar Nemzeti Múzeum H-1370. Budapest, Múzeum krt. 14-16. 44