Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Poroszlai Ildikó: Régészeti Park létrehozása és működtetése Százhalombattán

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 RÉGÉSZETI PARK LÉTREHOZÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE SZÁZHALOMBATTÁN POROSZLAI ILDIKÓ „Matrica" Múzeum Százhalombatta Régészeti Park létesítésének ötlete nem új keletű és nem egyedüli, százhalombattai megvalósítása azonban egyedülálló Magyarországon. Fokozatosan, lépésről lépésre jutottunk közelebb a célhoz mintegy tíz éves előkészítő munka után. Az köztudott, hogy a település igen gazdag régészeti lelőhelyekben, a Régészeti Topográfia 28 db lelőhelyet tart nyílván (MRT 7, 1986, 228-246.), ezek közül a legjelentősebbek közé tartozik az Óváros fölött elterülő bronzkori-vaskori földvár, a több mint 50 ha kiterjedésű vaskori halomsíros temetkezőhely, továbbá a Dunafüreden található római katonai tábor (Matrica), a polgári település és a temetők. Számtalan ásatás és leletmentés hozott felszínre komoly értékeket, ezért a 80-as években felvetődött egy helytörténeti gyűjtemény létrehozásának gondolata. A Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállítása 1987-ben nyílt meg. A kiállítás színvonala, az intézmény felszereltsége és szakember ellátottsága alapján hamarosan tájmúzeumi rangot kapott. A múzeum mellett 1989-ben létrejött Százhalom Alapítvány céljául tűzte ki a régészeti lelőhelyek megmentését, karbantartását. Hamarosan felhívást adott ki abból a célból, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét az európai mércével mérve is egyedülálló őskori lelőhely-komplexumra, mely ráadásul a Dunához közel, jól megközelíthető helyen fekszik (1. kép). Sajnos a vaskori temető (Hallstatt C-D) nagy része ún. zártkerti övezetben van, tehát a tulajdonosok beültették gyümölcsfákkal, szőlővel, néhány esetben magát a halomtestet is művelték, szántották. A bronzkori földvárat tulajdonosa bérlővel szántatta és kukoricásnak használta egészen addig, amíg az Alapítvány meg nem vásárolta. Az impozáns vaskori sáncot a természetvédelmi védettség óvta meg a beépítéstől. A 80-as évek végére - 90-es évek elejére a város területén található legfontosabb lelőhelyek régészeti és természetvédelmi védettség alá kerültek, az utóbbival az építkezést és a tájba történő végleges beavatkozást kívántuk megelőzni. A rendszerváltás idején szerveződő új pártok felkarolták a Múzeum és az Alapítvány azon kezdeményezését, hogy a temető déli részét - ahol az öt legnagyobb és legépebb halom található -, kivonjuk a művelés alól, tulajdonjogát megszerezzük és Régészeti Parkot hozzunk létre (2. kép). Az új Önkormányzat azonosult ezzel a gondolattal és adás-vételi szerződés útján elkezdte megvásárolni a tulajdonosoktól a földet, majd kezelésre átadta a „Matrica" Múzeumnak. Amint nagyobb öszszefüggő terület került a birtokunkba kitisztíttattuk és beültettük lucernával. Az első cél az volt, hogy a halmokat egy összefüggő, rendezett területen megtekinthessék az idelátogatók. Amikor 1990-ben Holport Ágnes úgy döntött, belekezd egy un. nagy halom feltárásába, megegyeztünk, hogy amennyiben különleges építészeti emléket talál, megkíséreljük az in situ bemutatást. Már a korábbi ásatásai során is bebizonyosodott, hogy voltak épített sírkamrára utaló nyomok (HOLPORT 1985, 25-62; HOLPORT 1993, 23-34), azonban az igazi szenzációt a temető legdélebbi sírja, a 115. sz. halom feltárása szolgáltatta. Az őskori járószinten szinte teljes épségében került elő egy tölgyfából épült, 5,5x5,5 m nagyságú boronaszerkezetű folyosós sírkamra. A kamra alját lapos kövek borították, majd erre kerültek a hosszában kettéhasított fagerendák. A folyosó alját nem fedte padló, ellenben ide szórták a középkorú férfi hamvait. A túlvilági életre szánt étel-ital tartó edényeket a kamra folyosó felőli részén helyezték el. A kamrába behordott forró máglyamaradványok máig konzerválták a faszerkezetet. A befedett sírkamrára követ és földet hordtak, majd az egész építményt földdel takarták be (HOLPORT 1996, 39^42). Az ásatás során levett, majd a rekonstrukció során visszahelyezett földmetszetről jól leolvashatók a rétegek. 425