Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
F. Petres Éva: Újabb adat a kelta maszkos ábrázoláshoz
F. PETRES EVA: UJABB ADAT A KELTA MASZKOS ÁBRÁZOLÁSHOZ négyzetes átmérőjűnek látszik. Azonban arra is van példa, hogy a nyakperechez nemcsak kerek átmérőjű huzalt használtak: szögletes dróthuzalból készült nyakperec a késő hallstatti Jogasses temetőből is került elő (Typ 4: 77, 88, 89 В sír; BABES 1974,14, Taf. 2, 3). A Marne vidéki anyagból is ismertek szögletes átmérőjű torquesek. Egy kisebb csoport a Marne vidék északkeleti részén a La Tène kor elejéről, egy műhely darabjainak látszanak (BRETZ-MAHLER 1971, 37-38, Pl. 26). Ezek közül a St. Jean-s-Tourbe-ból származó darab díszítése karcolt párhuzamos vonalakból áll. Karcolt fenyőtű minta dísze van a Horcheim típusú karperec névadó darabjának végződésén, a KoblenzHorcheimből származó példányon (MEGAW 1967, Taf. 11,3). DATÁLÁS - ÖSSZEGEZÉS Amennyiben elfogadjuk a fenti meghatározást maszkkal díszített, pecsétlősvégű torques - az időmeghatározásnál az analóg darabokat kell segítségül hívnunk. Az ábrázolás - a füles maszkos, levélkoronás motívum - felsorolt darabjai, a korai La Tène időt jelzik. Többségük a Kr. e. 5. század vége - 4. század elejéről valók, néhányuk esetében időmeghatározásuk a 4. század második fele (Courtisols, újabban: MEGAW - MEGAW 1989, 172). Mindkét változata (kerek arcú - szakállas, bajuszos) az ún. korai stílus darabjain jelenik meg görög-itáliai indítású motívumként, kelta megfogalmazásban. Elterjedésük területe - részben a gazdag fejedelmi sírok mellékleteiként, de egyszerű tárgyakon, ékszereken is - Itália, a Rajna vidék, Svájc, a cseh-morva medence. A Marne vidéken ebben az időszakban még ritkábban tűnik fel (MEGAW - MEGAW 1989, 69-70). Ehhez az elterjedési sávhoz kapcsolódik az újabb feltárások során kirajzolódó kelet-ausztriai csoport, amely új darabokkal bővítette a korai maszkos ábrázolások sorát. Unterradlbergből származó (St. Pölten) bronz-vas kombinációjú aklaszeg maszkját két S forma keretezi, fent-lent madárfej díszben végződve - Kr. e. 5. század második fele (NEUGEBAUER 1991, 189190); az Ossarn-i (Herzogenburg, Kr. St. Pölten) fibula füles sisakos, maszkfejes, madártestű egyedi darab. A 17/1984. sz. gazdag mellékletű lányka sírból származik, díszített övcsatjával együtt korai stílusú darabok, a La Tène A időszakából (MEGAW - NEUGEBAUER 1989, 500, Abb. 11/1, 13/1; NEUGEBAUER 1991, 190,762 33G kép; SZABÓ 1992,11, 115). Ennek az újabb leletanyagnak köszönhetően kezd körvonalazódni nemcsak a kelet-ausztriai, de a Kárpátmedence nyugati részének Kr. e. 5-4. századi története, a keleti kelta kultúra kezdetei. Az ismert régi és az újabb leletek alapján a La Tène A időszak idejére esik az első kelta hullám éi kezese, a Bécsi medencétől Sopronon át, a Duna vonalát követve. Ennek a folyamatnak fő állomásai Sopron-Krautäcker, Pilismarót-Basaharc, Hatvan és Stupava-Stomfa, Bucany a Duna túlsó partján a mai Szlovákia területén (SZABÓ 1992, 14, 110 ff.). De ebbe a körbe tartozik a visegrádi, dunai kard állatfejes koptatójával és még néhány egyedi darab (SZABÓ 1996, 50-51). Ennek az időszaknak az emlékanyaga összetett: új, hozott kelta elemek és a helyi népesség tradíciója egyaránt jelen vannak. Apró adalékként ide kívánkozik az egyszer felbukkant, majd „Cheshire macskaként" eltűnt füles maszkos torques töredéke is, mint az itáliai-etruszk eredetre visszanyúló korai stílusú ékszerek egyike. Ugyanakkor a töredék babos díszítésű és pecsétlősvégű része alapján elképzelhető, hogy valamivel későbbi időszak terméke volt, a Kr. e. 4. század folyamán a Duxi-Münsingeni La Tène Bi fázis idején is készülhetett. A TOVÁBBÉLÉSRŐL Végül néhány gondolat a maszkábrázolás továbbéléséről, értelmezéséről és jelentésének fennmaradásáról. Az emberi maszk mint motívum végigkíséri a kelták évszázadait, az egész La Tène időszakot. A Kr. e. 5-4. század korai és orientálizáló stílusát követően a Waldalgesheimi, majd a magyar kardstílus indáiba rejtve, a pecsételt kardok tète coupée vagy buszt alakú bélyegzőjeként, majd a pénzverés megjelenésével az érmeken szereplő fej formájában. S mint ahogy már szó volt róla, ez nemcsak díszítő motívum volt - ez a fajta maszk meghatározott személyt, istent, démont jelölhetett, védő, baj elhárító szereppel. Ezt a funkciót töltötte be a testen viselt ékszereken (torques, fibula, karperec, övcsat), fegyvereken (karddíszítés, pecsét), edényeken (maszkosfülű edények, kantaroszok). Szerepe nem halványult el Pannoniában a római foglalást követő időszakban sem, erre utal két újabb, Kr. u. 1-2. századi bennszülött kerámia lelet. A kocsitemetkezésről ismert Seregélyes (Fejér megye) egyik lelőhelyén talált szürke (Drag. 37 formát utánzó) táltö-redéket a szokott levélkoszorú, félköríves minta mellett, kelta jellegű maszkos-pecséttel díszítették (BÁNKI 1991, 22-23. Textabb. 1, Taf. 1/la-b). Egy másik, Gorsiumból származó szürke táltöredéken ugyanez a fejminta ismétlődik. 2 Ennél a darabnál a maszkokat a fűzérmintától teljesen függetlenül, vízszintesen helyezték el, amely frappánsan jelzi, hogy nem egyszerű díszítő minta, hanem védő-őrző szerepe van. 2 Megköszönöm Bánki Zsuzsának, hogy figyelmemet felhívta az új darabra, amelyet közölni fog.
